Arra miért büszkék az emberek ha a kutyájuk "nem enged be idegeneket"?

Engem iszonyat idegesítene, ha ilyen lenne a kutyám.

Az apósom staffordshire kutyákat tenéysztett (és nem szaporított!) és a kutyaszülőket mindig el kellett zárni, minden családi eseménykor, ő meg büszkélkedett, hogy ezek szétépik a betörőket meg aki ide bejön.

2 kutyát hoztunk el tőle kölyökként, nálunk mindegyik beengedi azt akit akarok, szerelőtől kezdve barátokig.

Néha egyszerűbb úgy bejönni a kerti kapun, hogy a vízelvezető árkot átugorja az ember, és volt hogy kint aludtak, átugrottam az árkot, de már nyitott a szemét ahogy közelítettm, és mikor látta hogy felé ugrok (ott volt ugye a kerítés) felugrott és vadul ugatni kezdett, szinte támdva akart ugrani a kerítésnek csak rájött, hogy én vagyok.

Szóval azért bízok benne, hogy illetékteleneket nem engednének be, és megvan bennük a szelleme ennek, de bármikor fogadok vendéget, nagyon jól viselkednek.

Az anyósom meg azt mondja hogy hogy elkényesztettük ezeket a kutyákat, a szüleik nem ilyenek....hát mondom nekem ez a normális.

Ugyan így van egy barátom akinek egy nagyon szép can corsoja van, az meg csak a legsűzkebb családtagokat nem bántja, és szemét is mert viselkedik a vendéggel, de ha a vendég a kertben egyedül csinál valamit akkor volt már hogy megharata.

Én ettől megőrülnék, sőt inkább ne bántsa a betörőt se, de valakinek ez élet, hogy na vajon mikor fogok börtönbe kerülni a kutyám miatt? Mert nagyon menő, nagyon kemény hogy ilyen házörző, de ugye ez a jelenség nem normális?