Örökbeadás, mit tegyek?

#10 Szerintem meg nagyon is felelős gazdi. Úgy alakult az élete (aminek a kutya fontos része, DE nem formálhatja az egészet köré, az egyetem is fontos) hogy úgy látja, nem tud elég minőségi időt szánni, ezért olyan otthont keres neki, ahol tudnak. Nem félredobja, hanem megadja neki azt, amire szüksége van.

Nem megoldás, hogy egyetem és tanulás mellett kétnaponta eldobja neki a labdáját, és az sem, hogy mellőzze a tanulmányait, ezáltal akár a jövőjét is.

És ha nem talál gazdát a felnőtt, keverék, valószínűleg félig sem nevelt kutyának? Akkor majd gyepi, mert hát nincs idő? És az is felelős döntés lesz, igaz?

Nem, innentől nincs felelős hozzáállás! Elege lett a kutyából, nincs már rá kedve, nem kell a családnak sem, hát menjen a háztól. Ez csak ennyi. Ha talál is gazdát, denott rossz helye lesz, akkor mit tesz? Semmit, mossa majd kezeit, pedig ő választotta azt a gazdát.

Egyébként akik azt írják, hogy jaj, egyetem mellett nem lehet kutyát tartani, azok gondolom nem jártak egyetemre. Minden további nélkül lehet! Csak bulizás helyett a kutyával kell lenni! Megsúgom, dolgozni is lehet mellette és akkor tudja fizetni az albérletet. Mások is csinálják ezt. Vagy nem az ország túlvégére kell menni egyetemre és haza tud utazni majd minden nap. Millió megoldás lenne, ha akarná a kérdező.

Azért szerintem a kérdező, aki kb. 13 évesen vállalta be a kutyáját lehet hogy tényleg nem gondolta át az életét előre, de mondjuk ezt szerintem a szüleinek kellett volna. Igen, szerintem lehet, sőt jó is gyerekeknek állatot tartani, de akkor azért a szülő az elsődleges gondviselő; ő az aki ellenőrzi, hogy kapott-e mindent, fizeti a dolgait, orvoshoz viszi és vállalja, ha a gyereknek akárhova mennie kell (pl. osztálykirándulni). Tudod, van is valami a jogban arról, hogy az ilyen személyek nem teljesen felelősek, nem felelősségre vonhatóak (kiskorúság). Ezt nem amiatt mondom, hogy börtönbe kellene zárni, hanem hogy gondoljuk már át, hogy a felelősség általában nem velünk született tulajdonság, hanem pont az ilyen helyzetekben alakul ki.

Nem, egyetem mellett nem fogsz tudni egy belga juhászt tartani, felelősen semmiképpen sem (oké, mondjuk tudok kettő speciális helyzetet mondani, amikor igen, de ezek tényleg nagyon-nagyon kivételesek), hiszen ezzel a kutyával minimum napi 3-4 órát kell foglalkoznod, nem viheted be a koliba, de még albérletet sem találsz nagy eséllyel egy ekkora állattal (igazából albérletet állat nélkül is nehéz találni, valljuk be). Bent tartani egy 6. emeleti garzonban azt jelenti, hogy van aki leviszi reggel, este és délben is, ami azért elég nagy luxus, elvégre ki van otthon egész nap. Emellett mondjuk ha reggel 8-9-től estig bent vagy, akkor otthon kell hagynod, hiszen nem viheted be, hacsak nem segítő állat. Őszintén szólva szerintem az lenne rohadt nagy felelőtlenség, ha ezt nem látná be a kérdező. Nekem voltak ilyen szaktársaim egyetem alatt, akiknek ennyi nem jutott el a tudatukig és borzalmas volt nézni, amit az állatokkal műveltek.

Ezért nem szabadna a szülőknek engedni, hogy a gyereknek legyen kutyája. Akkor sem, ha már nagy gyerek, kamasz. A csillagot leígéri az égről, hogy majd ő intéz mindent, gondoskodik róla, ami jobb esetben így is lesz, csak aztán jön az a rész, hogy a gyerek felnő, egyetemre megy vagy dolgozni, elköltözik, a kutya meg hirtelen nyűg lesz, ami ottmarad a szülőknek, akik nem is akarták. Könyörgöm, akár 15 évig is élhet az a kutya, mi volt vajon a terv, mi lesz vele, ha te közben felnősz?

Nekem is van kutyám, gyerekeim is, de nem a gyerekek kapták, ő az én kutyám. Mert én már felnőtt vagyok, és végig tudom gondolni.