Örökbeadás, mit tegyek?

#1 Ennél rosszabbat nem is tehetne a kutyájával. Nekik nem lehet megmagyarázni, hogy a volt gazdi csak látogatóba jött. Minden látogatás után újra és újra várná vissza és minden alkalommal úgy érezné, hogy elhagyta. Ezt felejtsd el! A kutyának egy ilyen esetben az az érdeke, hogy legyen a kapcsolat végérvényesen lezárva. A kutyák nagyon jól tudnak alkalmazkodni. Sok mentett kutyám volt, a legrosszabb körülmények közül mentett, idős állatok is képesek "új életet kezdeni", csak nem szabad őket ebben hátráltatni vagy megnehezíteni a dolgukat.

Sajnos nem tudok tanácsot adni, mert én nem tudnék ilyen döntést hozni.

Altatás.

Így legalább egy élere leckét kapsz arról, hogy soha, senkihez és semmihez nem szabad kötődni, és nem fogsz gyermeket sem vállalni.

Ne legyen semmid, amiről nem tudsz azonnal és végérvényesen lemondani és hátrahagyni, amikor sarkon befordulnak érted a rendőrök, és menekülnöd kell!

Na, megmutatom ezt a kerdest a gyerekemnek, aki kutyaert konyorog.

Pont ezert nem lesz.

A gyerek hisztizik a kutyáért. A gyerek megkapja a kutyát, majd nemsokára megunja, nincs már kedve annyit foglalkozni vele. A gyerek egyetemre megy, a kutya nyűg lesz, hát eltakarítja a háztól.

Kérdező, komolyan 3 év után már eleged is lett a kutyádból? Ha akarnád, meg tudnád oldani! Ha akarnád. Keress neki egy jobb gazdát! És soha a büdös életben ne vállaljntöbbet semmilyen állatot! De gyereket se! (A szüleidnek is kár volt gyereket csinálni. Látszik mennyire örökítették a gerincet.)

5. És? Van aki a szüleit, gyerekeit, házastársát dobja el.

Kérdező! A rendőrség, NAV, segítőkutya képzők, sereg is átvesz ebeket. 1-1 emailt megérhet.

Nagyon sajnálom a helyzeted! Sok erőt és kitartást kívánok neked hozzá!

Ennek ellenére a fentiekkel ellentétben úgy gondolom, hogy te most hoztál egy tök felelős döntést és ez jó. Persze romantikus ez a Lassie hazatalál dolog, de valójában egyetem mellett (különösen más városban) az embernek nincsen ideje egy kutyára. Igen, valóban nem kellett volna egy gyereknek úgy kutyát adni, hogy nincsen ez belekalkulálva és megoldva a kutya ellátása ha egyetemre mész, de szerintem ez elsősorban a környezet felelőssége lett volna, nem egy tinié.

Ráadásul a te kutyád egy piszok nagy mozgásigényű munkakutya, amivel rengeteget kell foglalkozni. Ezért különösen fontos, hogy megfelelő gazdit találj neki. Jó, hogy még most elhatározod mert így lesz egy éved, amikor ezt megteheted. Ez sokkal jobb, mintha menhelyre adnád, vagy kitennéd, mint ahogy sokan teszik, esetleg elaltattatnád. Én még esetleg megpróbálnám kifejezetten fajtamentőkkel felvenni a kapcsolatot, akik tudják a saját oldalukon osztani a hirdetésed és segíteni ebben.

(Amúgy nyugi, a kutya túlteszi magát ezen. Nekem hasonló módon beszerzett macskám van és 8 éve az ágyamban alszik, most is éppen itt ül és elégedetten dorombol.)

Az elgondolás példás, de szerintem iszonyú kevés esély van arra, hogy olyan gazdát találj, aki csak napi 1 minőségi órát a kutyával fog foglalkozni (séta, futtatás, játék stb.).

Én a BME-t csináltam végig, heti 2-3 koliban alvással szorgalmi időszakban és dolgoztam is mellette, meg önkénteskedtem a menhelyen és heti kb 2 nap volt, mikor semmi foglalkozást nem kaptak a kutyák, csak apám megetette őket. Kb két óra volt háztól-házig az egyetem, a mesteren már alig aludtam a koliban, mert óráim is alig voltak és azok is tömbösítve, találtam egy ho-s, kötetlen munkaidős állást, így utolsó évre beszereztem egy munkavonalas kölyköt, mondván, nem tudom, hogy lesz-e a közeljövőben ennyi plussz időm :)

Most kertesben laktok? Nem lehet megoldás, hogy a szüleid etetik abban a 2x14 hétben, amíg nem vagy otthon és legalább hétvégékre hazajársz?

Persze, ha találsz embert, aki szinte életmódszerűen akar a kutyáddal foglalkozni, akkor az a legjobb, de nagyon válogasd meg, hogy hova adod. Viszont, aki ilyen szinten akar kutyázni, az általában vesz magának egy kölyköt.

Most ezt úgy írtam, hogy feltételezem a kutyád egy pörgősebb mali keverék és napi szintű feladat kell neki, amit most nagyjából meg is kap tőled. Ez nem tudom mennyire igaz...

Ahol önkénteskedtem, örültek, ha a 20-30 kg+ kutyákat bioriasztónak elvitték :(

#2 Az első kutyámat úgy kaptam, hogy az utcában lakó egyetemista srácnak sajnos le kellett mondania róla, ezért ideadta nekünk. Nem volt már kiskutya.

Néha-néha találkoztak, általában séta közben. A kutya örült neki nagyon, üdvözölte, de utána jött velünk szépen tovább. Semmi nyüszítés, semmi visszafordulás. Jól viselte.