Öregnek számít 9 évesen? Kiütközhet hirtelen a kutyán a kor, vagy nekem esett le későn?

Véletlen beszélgetésbe keveredve állatvédő ismerőssel került hozzánk 4 és fél évesen egy sharpei-labrador keverék kutya. Lelkileg megnyomorították, csak abban az évben mi voltunk az ötödikek, akikhez került, az állatvédő ismerős előtt az utolsó "gazdája" egy részeges f.kalap volt. Teljes előélet ismeretlen. Testileg... a bordái kilátszódtak, az egyik szemére kvázi vak volt, rátelepedett valami, műteni kellett, az egyik fogát pedig kihúzni, el volt repedve és rohadva is, ki tudja mióta, valószínűleg ezért (sem) evett, nálunk sem (a doki véletlenül vette észre altatás közben). Mindig, minden érintésre behúzta a hátát, megremegett, lehajtotta a fejét. Begubózott a sarokba, órák múlva is ott volt, csak létezett, élet nemigen járt benne.

Olyan gyorsan elment ez a néhány év, és itt van, a "kis szenes pudingomból" szinte(?) öregúr lett, tele ősz szálakkal. Mostanában kezdem felfedezni rajta, a viselkedésén, hogy olyan... olyan más. Nem beteges, de... hát hogy mondjam, nem tudok rá mást mondani, mint azt, hogy más, nem olyan, mint volt. Alapból sosem pörgött, mint a villanyóra, így nem gyökeres változást észlelek. Bár azért biztos, ami biztos, pénteken megjön a fizetésem és délután elmegyek vele a dokihoz, nézzen rá.

Furcsa érzés tört fel bennem. Hát, félelem. A macskánk utcai volt, csontsovány, ő sem volt egyszerű eset, és végül 9 évesen távozott őméltósága. Ugye a kutyánk is éppen annyi. Gondolom, sokat számít, milyen élete volt korábban, és aggódok, hogy ez netán lerövidíti az életét.