Pár hónappal ezelőttig a palotapincsik nem sokat láttak a világból,mert zárt udvarban voltak. Mostanában viszem,vinném sétálni őket,és nem nagyon akaródzik nekik. Ha idegen kutyát látnak,befosnak szinte a látványtól Mit lehet kezdeni velük?

Így is némelyik túlsúlyos,amúgy meg a jutalomfalatot meg sem eszik,mert csirkehúson nőttek fel.

Eleinte szinte mindegyik akart sétálni,de minél többet viszem őket annál kevésbé akarnak.

Meglátják a kezembe a hámot,majd megörülnek,de amint kiviszem az utcára vissza fele szeretnének menni.

Tudom én hám nélkül szeretnének ők botorkálni,csak nem falun élünk ahol nem jár autó.

Na meg betanítva sincsenek,meg nem is lesznek már idősek ehhez hogyha rászólnék merre szabad és merre nem akkor hallgatnának rám.

Valóban nem értek a kutyaneveléshez,de nem is vagyok idomár hogy kellene hogy értsek.

Kösz a tanácsot de trénerre nincs pénzünk.

Etetjük,itatjuk,ha kell orvoshoz visszük őket,és ennyi.

Alapból utálom az autókat,tehát nincs is és nem is lesz,tehát elég szar hasonlat.

Amúgy meg nincs előző gazdájuk a kutyáknak,mi vagyunk azok születésük óta.

Csak mostanában jutott eszünkbe hátha jót tesz a kutyáknak egy kis séta,mert eddig csak a kapu alatt a kis résen látták a "világot"

No meg haver tanácsolta hátha könnyeben becsajozok mert állítólag tetszik a Nőknek mikor egy 2 méteres Férfi egy macska méretű kutyát sétáltat.

Van benne valami,de még nem vettem észre hogy bármelyik Nő is a nyakamba ugrott volna ez miatt,max tetszik nekik a felállás.

Magamtól "lúzernek" számítok egy Nőt sem tudok felszedni már.

Ezek az idők már 15 éve lemúltak mikor még volt bőven önbizalmam.

Nos ez miatt van leginkább ez a számomra is körülményes hercehurca a kutyákkal.

Közel 50 éve tartunk kutyákat,de ezelőtt soha nem jutott volna eszünkbe sétáltatni őket.

Csak már nem tudok más megoldást az esetleges be Nőzéshez.