Mi ez a “fogadj örökbe’ mánia?

Az alapelgondolás annyi, hogy jólelkű emberek, akik szeretik az állatokat, szeretnék elérni, hogy minél kevesebb állat szenvedjen gazdátlanul, minél kevesebb végezze a "sintereknél" és különféle menhelyeken, ebtelepeken.

De begyűrűzik ide is az emberi gyarlóság, amikor a túlfűtött egó motiválta önös érdek felülkerekedik és ocsmandáré módon túltolják.

Ennél már csak az ún. "FAJTAMENTŐK" a brutálisabb "állatfaj". Azok többnyire, tisztelet a kivételnek, 3 méterrel a föld fölött járnak és azt hiszik, hogy ők szarták a spanyolviaszt. Nemcsak hogy nem hálásak az örökbefogadni szándékozóknak, hanem arrogánsak, úgy viselkednek, hogy az örökbefogadó érezze magát megtisztelve, hogy szóbaállnak vele. Szinte bonyolultabb "vizsgakövetelmények" elé állítják a befogadókat, mint a gyámhatóság az embergyerek örökbeadásnál. Aztán meg nyüvítenek, hogy mennyi költségük van és mennyi kutya a nyakukon marad.

Valami olyan megoldással lehetne a jelenségnek véget vetni, hogy nagyon határozottan lépjenek fel a nem tenyész célú ebek ivartalanításáért. Akár törvényi kötelezéssel, kedvezményekkel, támogatással, ami így is kevesebb költség lenne, mint ennyi gyepmester és menhely. Tenyészteni pedig szigprú feltételekkel lehetne, az ilyen "szaporítókat" fel kellene számolni.

De amíg ez nincs, addig tényleg, mint valami felsőbbrendűségtől megrészegült scheggfejek, úgy járkálnak magasan hordott orral.

Holott mondom, az alapindíték a legnemesebb dolog lehetne a világon.

Számomra pont azért nem volt ez kérdés, mert tudtam, hogy nem a kutya tehet róla, hogy olyan körülmények közé született. A fajtatisztát el fogják vinni és szeretni fogják, ezzel őt nem valószínű, pedig ugyanúgy megérdemli.

Az már, hogy ki milyen előéletű kutyát vállal be, az egyéni. Valaki azt mondja, hogy a nem rég meghalt Piri néni kutyusát fogadja be - egy jól nevelt kutyát, aki nem tehet arról, hogy már ő maga is idős, illetve arról sem, hogy meghalt a gazdája. Akkor ő most emiatt sínylődjön egy telepen, vagy haljon meg?

Valaki bevállal egy nehéz esetet is, mert tudja, hogy erős kezű, határozott, és emellé szeretne egy társat is, ezzel pedig meg tud menteni egy olyan kutyát, aki amúgy bent ragadna és az egész élete egy szenvedés lenne.

Más meg kölyökkutyát fogad örökbe, aki teljesen növelhető, csak az árokból lett kiszedve. Emiatt nem ér kevesebbet.

Ez csak pár példa, ennél jóval árnyaltabb a kép, de például ezért.

És miért én takarítsak mások után? Attól, ha senki nem tesz semmit, jobb lesz a világ? Segít az bármit? Vagy csak ugyanolyan kegyetlen vagyok, mint azok, akik ezt tették?

Ha nekem örömet okoz egy kutya, a nehéz sorsú kutyának pedig örömöt okoz, hogy szeretem, akkor mindketten csak nyertünk.

Kicseszett sok a kutya az országban, mert mind szaporodik mint a gaz, az állattartási kultúra a béka segge alatt. Ha minden kutyát akaró örökbefogadna 3at, akkor is tömve lennének a menhelyek. Az a baj, ezt csak óriási rendszerszintű, nagyon szigorú szabályozással lehetne megoldani, s úgy is évtizedekig tartana. Addig meg hajtják hogy fogadjon örökbe mindenki, de a tény, hogy ennyi kutyát egyszerűen nem tud felszívni a társadalom, az nem megy át ezeknek. Igen, borzalmas, embertelen, könyörtelen és nem humánus, de szembe kell nézni azzal, hogy az öreg, beteg, nehezen, vagy alig rehabilitálható kutyák altatása az egyetlen esély a fiatalabb és egyéb iránt problémákkal nem küzdő kutyák életére és gazdára találására. Az öregek rendszerint amúgyis bentmaradnak a menhelyen, nem nagyon viszik őket. A nagyon beteg és súlyos viselkedési problémákkal küzdő kutyákra pedig aránytalanul sok idő, energia, pénz megy, miközben van egy csomó fiatalabb, problémamentesebb egyed, akiktől veszik a helyet és a forrásokat. Egész egyszerűen, amíg minden évben kitermelünk 1-200 kutyát 1000 lakosra, addig nincs más megoldás, csak hogy a legesélyesebbeket hagyjuk életben. De lehet még az se lenne elég. De ez elég szarul hangzik, ezért sokan meg vannak róla győződve, hogy nem a soktízezer Jani bácsi tehet a gazdátlan kutyákról, akiknél minden évben 1-2x lefial a kutya, hanem a tenyésztőtől vásárolt kutyák tulajai milyen kegyetlenek hogy nem mentenek. Mert egyszerűbb mást hibáztatni és a neten hősködni, mint elaltatni minden 10 év feletti kutyát, akik már több éve menhelyen vannak. Ez tény. Szerintem is jobb lenne, ha többen fogadnának örökbe, de nem lenne teljes értékű megoldás. Plusz ha valaki fajtatiszta kutyát akar, miétt ne lehetne neki olyan?

Szóval szerintem ezek az emberek csak nem akarnak szembesülni a rideg valósággal ezért, álomba ringatják magukat. Nem gonoszok, elvetemültek vagy rosszindulatúak, ellenkezőleg. Életben és jólétben akarják tudni az összes kutyát. De nem értik hogy ez egyrészt lehetetlen, másrészt senkinek semmi köze hozzá higy ki milyen kutyát tart.