Más kutyatulajdonos is ilyen, ez normális egy gazdánál?

Akinél a kutya családtag, az bármit megtesz, hogy a kutyának a legjobb legyen.

De abban igazad van, hogy az itt leírt dolog kissé túlzás. Ugyanis ettől függetlenül a kutyát nevelni is kell, mert a kutya tulajdonképpen egy szőrös kisgyerek. A szájkosár bizonyos helyzetekben igenis elkél. Tehát a felháborodás logikusan gondolkodva nem helyén való, elvégre nem verték el azt a kutyát...

Azzal semmi gond nincs szerintem ha ennyire szereti a kutyáját, bár minden gazdi így gondolkozna , talán nem lenne ennyi kutya az utcán ….

Viszont az kicsit mar valóban túlzás hogy függ a kutyátol, ami befolyással van az emberi kapcsolataira és a környezetére …és ha azt nem veszi észre vagy nem látja be hogy ez kezd “kicsit “ túlzás lenni akkor ott valószínűleg nagy problémák is lehetnek még….

Kérdező... ezt úgy hívják, hogy felelősségvállalás.

Ugyanis, ha valaki egy életet magához vesz azt normál esetben szereti, gondozza és teljes felelősséget vállal a kiszolgáltatott vagy szimplán szeretett lény felé.

Mindegy, hogy az állat, ember vagy növény.

Ha pedig sérült állatról van szó, akkor érzékenyebb a téma és nagyobb a felelősség. A gazdának pedig nehezebb a helyzete.

Az az ember, aki ilyen felelősségtudatos és védelmező személy, nos, értékelni kell. Főleg napjainkban, ahol a sérült embert is simán ott hagyják az út közepén... erről személyes tapasztalatom is van... tudnék mesélni több esetet. Pl.: az úton feküdtem komoly sérülésekkel és elmentek mellettem... egyetlen egy ember jött oda segíteni.

Mivel kutyusról van szó, előbb lesz öregebb, mint ti magatok. Vagyis "nyugger évei" mégnagyobb felelősség, emellett a halál közeledte és beállta mégnehezebb lesz, ám főleg lélekben.

Mindaddig pedig élvezni kell az életet együtt.

Aki mindezt nem fogja fel abban se emberség, sem mempátia nem létezik, sem több opciós gondolkodás, megértés, együttérzés stb. (Jómagam inkább az ilyen embereket kerülném.)

Nőként pedig jobban meg kellene értened a felelősség és gondoskodás fogalmát. Főleg, ha pl van gyerek vagy tervznél a jövőben. Vagy csak van valami növényed akármid, ami élőlény.

Egy növényt, amit magadhoz veszel annak is biztosítod a tápanyagot, fényt, hőmérsékletet, jólétet, hogy virágozhasson, teljes életet éljen és csodálhasd. Semmi túlzás nincs ebben. Akinek, aminek kell a megfelelő környezet és tényezők, hát akkor kell. S biztos vagyok abban, hogy az illető rád is figyel, ám ha te magad nem érted mindezt,akkor veled van a gond.

Én nőként az állatáról gondoskodó férfiakra úgy tekintek, mint egy megbízható személyre, aki mindent megtesz a másik jólétéért főleg, ha igyekszik velem is egyeztetni és megbeszélni a dolgokat pl jelzi ezt a hőmérséklet problémát felém, mint párja.

Ha pedig nem akarok költözni, mint párja, akkor felvetném azt az ötletet, mi lenne, ha beszerelnénk egy légkondit. Ha viszont nem megoldható (pl nincs keret rá vagy albi és a főbérlő nem engedi), akkor pedig elfogadnám a helyzetet, hiszen én tiszteletben tartom a páromat és a kutyust is.

Kommunikáció. S nem eget rengető komprumisszumok ezek. Az élet pedig megy és változás ér minket. Akinél nincsen semmilyen formában változás az pedig azt jelenti: megrekedt az életben.

Jómagam már nem szeretnék több kisállatot, nem tudnám elviselni elvesztésüket már. Sok volt. Ám ez is ugyebár személyes történet.

4-es kommentelő... neked valami nagy kattanás lehet pszichésen odafent. Nem az első ilyen bunkó megfogalmazást látni tőled.

Gondolom nincs senkid, semmid és öncentrikus, empátia mentes vagy. Így ne csodálkozz, hogy lepontoznak és még egyedül is lehetsz.

Javaslom a mielőbbi szakember felkeresését, hogy rendbe jöjjön lelked.

Emellett megfogalmazásod is sok mindent elmond.

Így is lehetne mindazt leírni, amit írtál:

"Részemről ugyan túlzás, így én nem szívesen látnék ilyen embert párkapcsolatban. De ugyebár ez személyes véleményem."

4-es, ha ideális hőmérsékletet állítok be a növényeknek vagy pl az akváriumban a halaknak, akkor én már leszarom a páromat és csak második helyen áll az életemben? Nah... ébresztő! Mi fekete álomvilágban élsz? Mert ahogy viszonyulsz a dolgokhoz az nem reális.

Ilyen témákban nincsen első és második hely...

Az, hogy te versenyezgetsz emberként egy állattal... nagyon gyerekes és ostoba hozzáállás, rálátás az életre.

A légkondi pedig az embernek is jó dolog az életében. Senki nem veszít semmit egy ilyen döntéssel.

Nem fulladsz és szenvedsz a melegben. Home office melóval is könnyebb haladni, tud az ember koncentrálni, ha ideális a környezet. Igaz ez a hőmérsékletre is.

Tessék nem befásultan rálátni a dolgokra. Boldogabb lesz az élet is. :P

Cicám van, igazi bundás gyerek (ne értsetek félre, ettől függetlenül nem kezelem embergyerekként, tisztában vagyok vele hogy macskaként máshogy kell vele viselkedni, foglalkozni)

Technikailag mindkettő egy kicsi, önellátásra képtelen (szobacica, nem vadászik, nekem kell biztosítani az ételt, italt, vécézési lehetőséget...) élőlény, aki rengeteg felelősséggel jár.

Nem szoktam rá költeni a maradék pénzemet, de arra nagyon ügyelek, hogy a kajájára, alomjára, féreghajtójára és még esetleg valami apróságra mindig maradjon pénz. Képes lennék inkább éhezni egy pár napot*, ha azon múlna.

A legjobb barátos sztorira: a szájkosár oké, rá is kell szoktatni a kutyát, az ő érdekében is. A kikötés sem probléma, ha megfelelően történik, és nem huzamos ideig.

DE.

Ezzel büntetni a kutyát, ha bepisilt? Esetleg vinni kéne sétálni, szobatisztaságra nevelni. Ha amúgy szobatiszta és eleget is sétáltatják, akkor fel kell fedni az okot (Szorongás? Betegség?) és azt kezelni.

Aki ilyenért büntet kutyát, azzal én sem szívesen barátkoznék. Ha magát a kutyát és az ő lelkivilágát nem is nézzük, akkor is sokat elmond az adott ember jelleméről, hogy segítség helyett feleslegesen (hiszen a kutya nem tudja összekapcsolni a két történést) büntet egy olyan lényt, aki tőle függ.

*Egyrészt a cica az én döntésem volt, tehát az én felelősségem is. Másrészt evolúciós szempontból is jobban jár mindenki, ha én, az éhségre és napokon át való vadászatra optimalizálódott ember hagy ki egy-két étkezést :D

A macska naponta vadászik kis zsákmányra, a szervezetük nem is tűri jól se az éhezést, se a raktározott zsírtartalék felhasználását.

Teljesen normális. Ő vállalta a kutyát, tehát mindent meg kell tennie azért, hogy a kutyája teljes mértékű életet éljen, akár csak ő.

Az ilyen kedves baráttal én is azonnal megszakítanám a kapcsolatot, sőt, azt hiszem nem köszönné meg, amit kapna tőlem, ha ilyen merne az én kutyámmal csinálni. :@

Kérdező, ezt nem egy kutyás fórumon kellett volna megkérdezni, mert itt persze, azt fogod kapni, hogy igen, normális.

Én is csak annyit biztosítok az állataimnak, amiket magamnak is, de nem helyezek előtérbe, háttérbe senkit, semmit.

Hát, van olyan kutyatulajdonos ismerősöm, aki hatalmas adósságba verte magát a kutyája miatt, kb semmit, és senkit nem nézett, kinek árt evvel.

A végeredmény így is úgy is ugyanaz volt, pár hónapot, ha nyert vele.

Szemészeti műtét, a kutya végül megvakult, ezt a doki is mondta előre.

Próbáltam mindezt leírni hasonló litániák nélkül, mint az előtte lévők....remélem sikerült.

8-as... kommunikáció.

Tudod mit jelent?

Ha nem, akkor minek vagy itt fórumon, ami erre épül.

Emellett olvass és értelmezz is. Igaz ez sokaknak nehezen megy.

"kiderült erről a srácról, hogy egyszer szájkosarat húzott a kutyára meg kikötötte otthon, mert elvileg bepisilt."

A szájkosarat mint mondták, még értem, vannak szituációk, amikor hasznos, még akkor is ha egyáltalán nem agresszív a kutya. Pl ha minden vackot a szájába vesz, kövekkel próbál játszani, azt nem kéne hagyni, de az se megoldás, hogy nem sétál a kutya.

De a bevizelést mondjuk pont nem fogja megoldani a kikötés. Nem látom a kontextust itt, de nekem is fura.

A klíma meg...hát ha a kutyának rossz, szerintem az embernek is. Hány fok van a lakásban?

Van egy árnyékos sarok?