Jó döntést hoztam az altatással?
A racionálisan gondolkodó részen azt mondja igen, de a szívemben ott motoszkál a “Mi lett volna ha..”
17 éves volt a kutyám, nyaki görcsös és kábult, enni, nyelni képtelen állapotba került már a betegsége végett, szteroidra, fájdalomcsökentőre nem reagált, kakilni sem tudott már 2 napja. Az orvos nézett egy vérképet, a májértékei nagyon magasak voltak, azt mondta azon a rövidtávú drasztikus értékromláson már nem segített volna semmi. Infúzióval életben lehetett volna még tartani pár napig, max 1 hétig, de azt mondta az orvos, hogy akkor csak szenvedések közepette megfullad. Úgy éreztem mintha szíven szúrtak volna, de meghoztam a döntést, viszont azóta sem tudok szabadulni a bűntudattól. Szerintetek jól döntöttem?
Ez miért nem nyilvánvaló, hogy jól döntöttél?
A leírás alapján már korábban kellett volna. A kutya fizikai szenvedése állt szemben azzal, hogy a saját lelki szenvedésedet el akartad odázni.
Sajnos aki benne van a szituban nem látja át ennyire tisztán. Hiába az észérvek, ha a szívem nem tud megnyugodni :(
De köszönöm a választ.
2
Én is döntöttem már 13 éves rákos kutya elaltatásáról, és én teljesen tisztán láttam, hogy a kutya érdeke fontosabb, mint az én fejem elfordítása az ő szenvedése felől.
Ha életben tartottad volna, akkor se lett volna semmi haszna belőle, csak a sok szenvedés.
Nem szemétkedésből kérdezem, de mi lett volna jobb attól, hogy még egy hétig életben marad és közben szenved is?
Itt nem volt esély a gyógyulásra sajnos. Nem volt értelme húzni azt, ami óhatatlanul bekövetkezett volna.
Ne érezz bűntudatot, nagyon szép életkort élt meg.
Ha még életben tartod, az kb állatkínzás lett volna, úgyhogy jó döntést hoztál.
Részvétem!
Igen, jól döntöttél. Két kutyával csináltam végig , tudom milyen borzasztó érzés.
Amikor már nincs méltósága az életének ,csak vegetál, szenved akkor a legtöbb amit megtehettél érte. Tudom, furcsán hangzik, de így igaz. Ha ez volt a helyzet, jobb neki. Ne legyen lelkiismeret furdalásod emiatt. Megrövidítetted a szenvedését és egész eddigi életét boldoggá tetted.
Kérdező, nem a haláláról döntöttél. Arról "döntött" a 17 év és a betegsége. Te arról döntöttél, hogy a szenvedéstől kíméled meg.
Nem vagyunk Istenek. Néha sajnos, néha "szerencsére". Ezt nem árt időnként tudatosítani.
De attól még rettenetesen fáj; megértem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!