A németjuhászt mennyire lehet simogatni? Milyen tapasztalataitok vannak vele?

7-esnek igaza lenne, csak nem itt. Megtanulta ezt a sablonszöveget, és próbálja mindehová odahányni, illetve az adott szitulációt bunkósbottal próbálja az általa betanult sablonba beleverni.

Szerintem egy kisgyerekről van szó, aki rájött, hogy ha elszavalja, hogy "nem baxszuk ki a kutyát a kertbe", akkor megsimizik a fejét, hogy "okos vagy kisfiam".

Így mindenhol mepróbálja erre terelni a témát.

Más kutyának lehet, hogy ki vannak elégítve az igényei, mielőtt az ember elégítené ki az igényeit, azzal, hogy simogat valami szőröset.

Ezért más kutya lehet, hogy ezt nem veszi egy pofátlan tolakodásnak.

Az enyém nagyon nyugodt, benti kutya, a napi sétákkor egy kis labdázás és alap parancsok átgyakorlása után egész nap az ágyamban fekszik a cuccaimon, várja, hogy hazaérjek munkából, hogy a vállamra tegye a két mancsát és puszilkodjon, aztán leülök mellé az ágyra és beleteszi a fejét az ölembe, hanyatt fordul, hogy simogassam, közben magyaráz, nyöszörög, pacsizik folyamatosan.

Éjjel is mindig rajtam fekszik, nem értem, hogy nincs melege, de le sem szakad rólam, hihetetlen cuki:D

Gyerekkoromban haveromnak volt német juhásza (szuka), ő imádta, ha simogattuk, de még jobban, ha játszottunk is vele. Nagy élmény volt, hogy nekünk, gyerekeknek is szót fogadott az a nagy kutya. (akkoriban tacskóm volt)

Nekem Dobermannjaim voltak többnyire. Katonaságnál kaptam egy öreg szuka német juhászt. Ő szerette a simogatást, főként a lábhoz dörgölődve. Koránál fogva lustálkodást is bírta. Kevésbé volt játékos.

Később volt sajt német juhászunk is, amikor már gyerekeim is voltak. (kan, törzskönyvezett) Nagyon imádta, ha foglalkoztunk vele, a simogatást is kedvelte, főként, ha vakargatva tettük, nem csupán a szőrének felső részt érintettük. A szőrkefét is bírta, állandóan a hasát és a nyakát nyújtotta ilyenkor. Kézi simogatásnál nem vágta hányatt magát. Játszani, dolgozni is imádott. Minden generációval jól kijött, szüleimmel, velünk, gyerekimmel is. Iskolázottként nagyon fegyelmezett és szófogadó volt! Sajnos csupán 6 évet élt szegény.

Az enyém velem vakargattatja a füle mellett, meg az arvát, esetleg az álla alatt.

Egy hülye szokást neveltem bele kiskorában, hogy a lábam közé jön, és megdögönyözöm, megvakargatom a hátát a hátát.

Idegenekkel távolságtartó, ha bizalmatlan, de valaki azért is közelít, akkor "elugatja" onnan. Általában az működik nála, hogy elkezdek beszélgetni valakivel, az pedig levegőnek nézi, akkor egy idő után maga megy oda, és elkezdi szimatolni a kezét, akkor már lehet simogatni.

Ha viszont valaki a bizalmába férkőzik, a korábban írt "félrenevelésem" miatt elkezdi befúrni magát a lába közé, abből szoktak adódni hülye szituk, amikor az ember nem érti mit akar a kutya.

Egyébként kutyásoknál, akin érzi a kutyaszagot, pillanatok alatt ki tud engedni.

Nálunk németjuhász van. Nem nagyon igényli a babusgatást, de nem is megy el amikor simogatjuk.

Egygazdás kutya, nem hallgat mindenkire.