Hamarosan lesz yorkim. Jótanácsok?

Legyél következetes, de nagyon. A terrierek intelligensek, ezért önfejűek. Ha nem akarod, hogy az ágyadban aludjon, ne legyen a "jaj de cukin nézel, na most az egyszer gyere...", ha azt akarod, hogy száraz-tápot egyen, ami a legjobb a kutyának, ne adj neki "csak most az egyszer" rántott húst. Amint hozzád kerül, tégy vele egy sétát a környéketeken, úgy hogy nem hám, hanem nyakörv van rajta, és a pórázzal végig magad mögött vezeted a környéken. Ha hazamész pórázon vezesd körbe a lakásban, és fektesd le a szabályokat. Enni csak aztán kap, ha te ettél, az ajtón csak utánad megy ki, stb...

Kezd el hamar tanítani. Már a hozzád kerülést követő első nap, fogd a jutifalit (pl.: száraz táp), és tanítsd meg ülni, feküdni. Ha már ez stabil, jöhet legfontosabb, a behívás: fektesd le, távolodj el tőle öt-hat métert, majd guggolj le mellé, és hívd oda magadhoz (hivatalosan a HOZZÁM a parancsszó, de a Gyere is megteszi).

Ha otthon ez stabilan megy, próbáld meg a környéken, ha ott is meg, próbáld ismeretlen helyeken.

Ja, és fontos! Az ő helye az ő helye. Ha kosarat kap, ott kell aludjon. Ezt te döntöd el. Ha vele akarsz aludni, azzal sincs gond, de vigyázz! Az ágyra a kutya akkor mehet csak fel, ha te megengeded neki (magadhoz hívod). De ettől függetlenül legyen neki egy kis kosara, az ő szent helye, ahol sose zavarja senki, és békében lehet.

A yorki utálónak:

Ha már ezt így megalapítottad a yorkikról, elmondanám, hogy nekem, aki kutyakiképző vagyok, volt egy yorkim is anno, és jelenleg egy Parson Russellem van, ami szintén kistestű kutya, de én képes vagyok/voltam úgy megnevelni, hogy a büdös életbe nem volt agresszív és/vagy problémás, se nagy, se kis testű kutyákkal, ellenben olyan volt már, hogy neki rontott egy német juhász, mert, ahogy a gazdija mondta "ő nem szereti a pici kutyákat". Mondta ezt úgy, hogy én pontosan láttam, hogy a kutyája agresszív lesz, benne volt a testbeszédében, és ezért pórázra is vettem az én kutyámat. Ja, amúgy csak jelzem: a kutyák nem tudják egymásról, hogy kicsik vagy nagyok. Ilyen, hogy a "barna pöttyös fehér kis kutyákat az enyém nem szereti" nincsen. A kutya nem tud előre tervezni, és nem azon gondolkodik egész nap, hogy ugyan már hogy kéne széttépjek egy kiskutyát, mint ahogy a kiskutyák sem azon gondolkodnak, hogy ugyan már, hogy idegesítsek fel egy nagy kutyát.

A yorki épp úgy tanítható, mint pl. egy labrador, vagy akármi, csak ÉRTENI KELL A KUTYÁKHOZ. A yorkiról fennálló nézetek fele baromság, hála az olyanoknak, már megbocsáts, mint Te, akik a nélkül, hogy szakértővel konzultálnának, lökik az okosságot. Gratulálok.