Ellentétek kutya kérdésben, áthidalható?

Üdv. a klubban. :)

Nálunk hasonló volt a helyzet, de pár év távlatából, nekem kellett rájönnöm, hogy igaza van. Úgymond ő gondolkodik "normálisan",és én vittem/viszem a dolgokat kissé túlzásba.

Ez tényleg nem szól másról mint a kompromisszumról.

Neked ez a "hobbid", ezt csinálod szívvel-lélekkel, neki meg gondolom más.

Ez teljesen természetes. Nem gondolkodik primitíven, csak szerencsére nem vagyunk egyformák.

Akkor lenne gáz, ha utálná az állatokat.

Ha egyéb teendőidet maximálisan elvégzed, akkor miért ne csinálhatnád ezt?

Nálunk is van ilyen probléma, és tényleg nehéz belőni az egészséges határt. Néha én is felidegesítem magam azon, hogy nem jön el velem sétálni, vagy szóvá teszi, hogy mostanában minden hétvégémet a kutyaiskolában töltöm, pedig igényt tartana a társaságomra.

Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy tulajdonképpen nem utálja, sőt elfogadja, ha nagyon muszáj meg is sétáltatja, tehát igazából még örülhetek is neki, hogy csak ennyi a gondja, és nem mondjuk allergiás a kutyaszőrre vagy ilyesmi.

Át szoktam gondolni, hogy mit tehetnék, hogy ne érezze magát a kutya miatt elhanyagolva. Örülj neki, hogy téged hagy azt csinálni amit akarsz, rengeteg pasi szól bele a másik hobbijába.

Hagy téged élni, de neki ez nem olyan fontos, hogy veled tartson, és együtt küzdjetek a kutyákért. Ha neked fontos lenne, hogy a párod ilyen legyen, akivel együtt jártok a menhelyre, akkor valószínűleg nem vezet sehova a kapcsolat.

De ha egyébként minden klappol, csak épp kicsit rossz szemmel nézi a hobbid, akkor próbáld megoldani, hogy éreztesd vele, hogy ő is fontos neked, és nagyon hálás vagy amiért ennyire toleránsan viselkedik a kutyáddal.

Nem lehet mindenki olyan bolond, mint mi, és ez szerintem szerencse :)

Szerintem az fontos, hogy két embernek azért nagyjából hasonló hobbija, érdeklődési köre legyen. Nekem ez fontos, ha a páromra gondolok. Cserébe én is alkalmazkodom az ő hobbijához. Pl. a párom a forma 1-et szereti. Én az elején nem különösebben szerettem, de mivel neki fontos, megnézem vele a futamokat, járunk ki élőben is megnézni, stb. És igen, hajlandó vagyok erről beszélgetni is, mert tudom, hogy neki ez örömet szerez. Az idők során nekem is lett kedvenc autóversenyzőm, csapatom, és így együtt is tudunk szurkolni. Cserébe én is ezt várom el a páromtól, hogy ő meg az én hobbijaimat tolerálja.

A kutyasétáltatás meg olyan, hogy mi felváltva megyünk, vagy közösen. A kutya a miénk, és még ha nincs is kedve a kutya miatt elmenni sétálni, én az elvárom, hogy miattam néha legyen olyan kedves, és vigye ki a kutyát, pl. ha én sokáig dolgozom, vagy fáradt vagyok, vagy ha néha nincs kedvem. Szóval szerintem ott az emberekkel van a baj, ha valaki nem hajlandó megérteni és támogatni a párját a hobbijában. Mert ami a páromnak örömet okoz, az nekem is örömet kell, hogy okozzon (pusztán azért, mert én is örülök, ha a párom boldog és örül valaminek.)

Ha már most,a kapcsolat elmélyülésekor gond van ebból,azt mutatja,hogy később sem lesz könnyebb.Képzeld el pl.mi lesz akkor,ha gyerek születik.

Ha lemondasz miatta a hobbydról vagy korlátozod,előbb-utóbb a párodat fogod magadban hibáztatni ezért.

Rengeteg állatmentő/állatbolond egyedülálló van,találnál olyat,aki olyan,mint Te.

Senkinek nincs joga ahhoz, hogy megmondja, hogy hülye vagy azért, mert van egy "hobbid". De ha már azon gondolkodsz te is, hogy van e jövője ennek a kapcsolatnak, ott már komoly bajok vannak (Szerintem). Azért ne erőltesd magadra a lányt, mert szeretnéd h működjön a dolog, van hogy nem megy és kész. Márpedig, ha egy számodra ilyen fontos dologban ennyire eltérő a véleményetek, az szerintem bizonyítja, hogy nem illetek össze. Ennyi:)

SOk sikert azért! SZia

Tapasztalatból mondom h nincs jövője egy ilyen kapcsolatnak. Nekem kettő ilyen ment gallyra. A mostani elfogadja és imádja a kutyáimat. Teljesen más a hozzáállása a kutyákhoz mint az előző kettőnek. Húzhatjátok, de előbb utóbb úgyis szakítás lesz a vége, mert a sok kompromisszum, ami nem szívből jön, hanem kényszerből, megöli az érzéseket, és marad a "te hülye kutyáid" és a "te primitív hozzáállásod" vagdalkozások.

De drukkolok! Kommunikáció az alapja! Ajánlom figyelmedbe a "Pár-bajok" c. könyvet valamilyen Handrix írta. Tanulságos mindkettőtöknek - még akkor is ha nem maradtok együtt.

"Igen, rengeteg egyedülálló NŐ állatbolond van. Pasiból elég ritka "

Érdekes h ez a tendencia csak Magyarországon ilyen arányú. Németországban például megnézve pl egy nagyszámú agility versenyt fele-fele a pasik és a nők aránya. És az agilityhez kell egy jó adag kutyaimádat, anélkül nem megy...