Kölyök vagy felnőtt kutyát ajánlatos örökbe fogadni a mi esetünkben?

Kölyök.

A legtöbb menhelyes kutya kültéri kennelben van tartva, nyilván se idő, se energia nincs már arra hogy neveljék. Következésképp a felnőttet is ugyanúgy szobatisztaságra kell majd nevelni, leszoktatni az eddigi berögzült rossz szokásairől. Pontosan ugyanúgy az alapoktól kell elkezdeni a nevelését mint egy kölyöknek.

Viszont egy valamiben nagyon különböznek, az az, hogy a kölyköt még könnyen és gyorsan tudod szocializálni, a család többi állatához szoktatni. Egy felnőtt kutyában a rossz szocializációt már nagyon nehéz, van hogy lehetetlen felülírni.

Semmilyet.

Gondtalan kutyatartás nincs. Ti pedig nem akartok gondot.

Egy nagykutyával is lehet annyi probléma mint egy kiskutyával.

Menjetek el több helyre szerintem úgy is érezni fogjátok melyiket szeretnétek. Velem pl az volt, hogy kölyök kutyát szerettem volna, de elmentem sétáltatni és egy másfél évessel annyira megvolt az összhang, hogy végül ő lett.

Ha macerát nem akartok akkor pedig inkább ne legyen kutya az kicsinek meg nagynak is macera, ha olyan a hozzáálás.

"A család nem akar kölyköt, vagyis azt, ami vele jár, szobatisztaság, oltási program, rágás, akkor se, ha én vállalnám."

Magyarán a család nem akar kutyát, te viszont igen, és szeretnéd ezt minél kevesebb súrlódással megoldani.

Az a baj, hogy ha kölyök, ha nagyobb korú a kutya, az első hónapok úgy is a kompromisszumokról fognak szólni. Nyár elején fogadtam örökbe egy egy év körüli kutyát, magyarán az fiatal, alakítható. Az, de mivel már van pár felvett szokása, nekünk is alakulnunk kellett hozzá. Kompromisszumok nélkül ezt nem lehet csinálni, és a kompromisszum azt jelenti, hogy mindkét fél enged valamiből. Ha a család nem akar a kényelméből, akkor a kutya örök konfliktus-forrás lesz.

Más: úgy ne hozz haza kutyát, hogy a többi állat csak akkor van "biztonságban", ha a kutya jófej. Semmi garancia arra, hogy akár egy kölyök kutyát össze tudsz velük szoktatni (mert a kutyától is függ), tehát ha nem lenne élhető úgy, hogy ezek az állatok ne találkozzanak a kutyával, akkor ebbe az otthonba ne vállaljatok kutyát.

Alapvetően én is azt mondanám, hogy semmilyet. Viszont ha akartok kutyát, akkor olyat fogadjatok örökbe, amelyik mondjuk családtól került be, pl. meghalt a gazdi, vagy költözés miatt nem vihették magukkal valahova.

Egy ismeretlen előéletű kutyának az előéletéből adódó traumáival lehet rengeteg (akár több éves) meló, és sok múlik az örökbefogadó gazdin. Ha a kölyökproblémákat nem akarja a család, ezzel is lehetnek gondok. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy minden felnőtt mentett kutya problémás, mert ez is túlzás, de ha te nem vagy elég tudatos, akkor még teszel a problémákra, nem pedig oldod azokat.

Én egy olyan felnőtt kutyát fogadtam örökbe, akire azt mondták, hogy merik első kutyának adni, mert nem olyan, akitől elmegy a kedvem a kutyázástól. Aztán nálam jöttek elő olyan problémák, amikbe még ők sem futottak bele. Nem ment el a kedvem a kutyázástól, mert egyrészt gyerekkori álmom volt a kutya, másrészt tudatos vagyok, és hajlandó vagyok képezni magam, ez segített a kutyám megfelelő nevelésében is. Ő utcáról került az idihez.

Szóval azt javaslom, nézelődjetek egyesületek facebook oldalain, csoportokban, mert ilyen helyeken feltűnnek olyanok, akik családból válnak gazdikeresőkké, olyan is van, hogy az eddigi gazdi kapcsolattartással adja örökbe, mert amúgy szereti a kutyát, és tudni akarja, mi lesz vele, csak valami kényszer miatt kell másik gazdit keresni, ezt az opciót is fontoljátok meg.

En felnott kutyat fogadtam orokbe, ugyanugy nem volt szobatiszta es nagyon is nehezen ment vele a dolog.

De a viselkedes problemaihoz kepest mondjuk meg mindig ez volt a legegyszerubb pont kezdetben 😂

En a ti esetetekben kolykot fogadnek orokbe. Sot, oszinten megmondom, gyerek melle is inkabb csak kolykot mernek. Nalunk nem volt mas allat illetve akkor meg gyerek se, es kellett is kb 2 ev es rengeteg tanulas, mire azt tudtam mondani, hogy na ez a kutya mar rendben van.

Persze nem mindegyik felnott menhelyes kutya nehez eset, de sokszor ezt csak utolag tudod meg, hogy milyen lesz vele, mert teljesen mashogy viselkednek csaladi kornyezetben, mint menhelyen.

Egyebkent nem egyszeru egyik eset se, csak egy kicsit masabb. Felnott kutya mellett szol,hogy nyilvan mar a meretei adottak, kolyoknel, ha nem ismertek a szulok, akkor sokszor lutri, hogy mekkora lesz pl.

En mondjuk tudtam, hogy mindenkeppen kistestut szeretnek, mert nincs autom, de az allatorvos 5 perc setara van, szoval kezben is el kell tudnom vinni, ha valami baja van. Illetve az allatorvosi ugyelet egy masik varosban van, de van taxi, es tudom, hogy kistestueket hordozoban elvisznek, nagyobbakat nem vallanak.

Szoval alaposan atgondoltam mindent, igy nekem a meret nagyon fontos volt.

At kell gondolni, nem egyszeru dontes szerintem. Nem szabad csak ugy beleugrani, foleg, ha a csalad nem akarja.