Meghalt a kutyám és nem birom feldolgozni, mi tévő legyek?
2 napja meghalt a kutyám,Amerikai Stafforshire 13 éves volt eltemettük a kertbe, azóta csak sírok, 10 éves koromban kaptam szó szerint vele nőttem fel, ő nem csak a kutyám volt, ő volt a lelkitámaszom, a világon a legeslegjobb barátom és nagyon nehéz ezt elfogadni hogy már nincs itt mikor reggel felkelek, sirással kelek, és sirok amikor csak ránézek a házára. Úgy érzem fogom tudni ezt feldolgozni nem örülök semminek nincs kedvem ki menni az utcára se a városba mi tévő legyek? Gondolgodtam rajta hogy vegyek másikat de félek hogy csak rosszabb lesz mert akárhányszor rá fogok nézni az új kutyára eszembe fog jutni és sirni fogok
Könyörgöm ne irjatok ilyet hogy csak egy kutya volt, elég fájdalom van most a szivemben
A kutya helyét csak egy másik kutya tudja kitölteni.
Gyászold meg, idővel könnyebb lesz, aztán kezdj el nézni egy kölyköt.
Hogyne, új kutya! Talán kutyára sem bír nézni, nemhogy magának gondolni egy újat!
Kérdező, ezen csak az idő könnyíthet. Nekem a macskám nagyon közel állt hozzám, igazi családtag volt, mind a mai napig eszünkbe jut és lélekben gyászoljuk, hogy elment, hiányzik. Hanem mivel ő utcáról befogadott miss picsa volt, és nyári szünet okán kevés idő volt hátra, ha kutyát akartam, két hét után vettünk magunkhoz menhelyről egy rosszcsontot, de még igencsak erősen gyászoltam, ilyen szempontból nem volt jó ötlet, másrészt időhiány, meg kellett tanulnia 2-3 hét alatt, hogy nem pisil-kakil a lakásba, míg én távol vagyok. Borzalmas első élmények voltak, de ahogy a macskánknak sikerült szép életet biztosítunk, úgy szerettem volna utána valakinek, hogy teljes élete legyen, családban. De ez nálam volt így.
A lényeg az, hogy az idő enyhíti. Addig persze el is kell jutni, át kell vészelni, nem tudod siettetni. Ez a fájdalom az ára a szeretetnek, sajnos. Egy új állat elterelheti valamilyen szinten a figyelmedet, de egyelőre azt a hatalmas űrt aligha fogja bármi betölteni. A kutyusodnak ennyi adatott, de amije volt, azt neked adta. Éld meg a gyászát, emlékezz róla, és hozzá kell szokni a hiányához. Kitartás, kérdező.
Köszönöm a válaszokat, és biztatás közben el sirtam magam most is, én is ugy érzem hogy egy darabig gyászolni fogok és üres lesz a szivem, több hónapig igy leszek, és elfelejteni soha nem fogom, ez nyomot hagyott bennem. Valószinüleg lesz új kiskutya mivel szeretem a kutyákat és szeretnék egy másik kutyának is szeretetet adni és örömöt, de ezt majd csak idővel éd biztos hogy nagyon fog fájni mert ha elhozom eszembe fog jutni a gyerekkorom mikor megkaptam a kutyámat 10 évesen
Köszönöm a válaszokat
8 a lehető legjobbat tettétek. Ne legyen bűntudatod.
Mindenkinek kitartást, aki ilyen helyzetben van!
9 évig volt velünk az előző kutyánk, másfél hónapja kellett elaltatni.
2 hétig nagyon az altatás pillanatai alatt voltam (végig mellette voltam), nem akartam más kutyára gondolni se(!)
Aztán jött egy hirtelen gondolat, elmentünk egy menhelyre.
Végül egy másik menhelyen találtuk meg a mostani kutyusunkat, 2 és fél hete van nálunk.
Az emberek azt fogják hinni, hogy nem jelentett neked semmit az előző kutyus, mert ilyen korán túl léptél rajta.
Valójában, a mai napig gondolok rá.
A szívem ugyanúgy összeszorul a fájdalomtól és a hiánytól akárhányszor csak meglátok egy képet róla, de közben az új kutyusra is gondolnom kell.
Eltereli a figyelmemet, szeretetet kap és ad, ennél jobb dolgot nem tehetsz egy társ elvesztése után.
Add meg az esélyt egy szerencsétlen sorsú kutyusnak, hidd el, megéri! :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!