Néhány tanács kellene?

A lényeg a fokozatosság. Kb. 1 hónapja még mi is itt tartottunk, most meg már ő vonszol engem:)

Először csak vidd le játszani, had szaglásszon, futkározzon, aztán mindig egy kicsivel több időt töltsetek lenn. Mindig pár méterrel messzebbre vidd. Ne eröltesd, mert akkor megmakacsolja magát. Sok sikert!

A séták nehézkesek az elején. Próbáld meg lekötni a figyelmét, vigyél neki labdát, vagy jutalomfalatot. Ha rákap arra, hogy milyen jó dolog kint lenni, és szaglászni, akkor már élvezni fogja. Az pedig, hogy ne menjen oda idegenekhez...háááát, szerintem erre leginkább egy oktató tudna okosságot mondani. Az én kutyám letojja az idegeneket, senki nem érdekli rajtam kívül:) Ez a másik véglet, és ez sem jó.

Mi az, hogy 10 perces procedúra elmenni otthonról? Én tudod hogy csinálom? Indulás előtt 10 perccel már nem szólok hozzá, gyakorlatilag rá se nézek. Ő tudja, hogy most elmegyek, és számára ez már természetes. Ilyenkor elvonul a szüleim mellé még aludni egy kicsit, vagy a szőnyegre süttetni a hasát.

Amikor hazaérsz, ugyanez. Ne rendezz jelenetet, ne ugráljatok egymás nyakába. Viselkedj természetesen, hiszen a kutyádnak is meg kell tanulnia, hogy jövés-menés van. Elmész, aztán hazajössz, és ez őt nem fogja megrázni, ha szépen hozzá szoktatod.

Olvasd el Jan Fennel Kutyapszichológia c. könyvét, nekem nagyon sokat segített.

indulj el vele határozottan mintha csak egyedül mennél egy nyugis sétára...

jutalomfalattal csak a félelmét erősítheted meg...!