Ilyen esetben is az “álomfajtát” választanátok?

Ha kifejezetten whippetet szeretnél, akkor vegyél whippetet. Az biztos, hogy egy masztiff teljesen más lesz, de minden kutya más. A keverék kutyával való tapasztalat se vinne közelebb egy masztiffhoz vagy bármely más fajtához.

A whippetnek kifejezetten lakásban tartás való, kanapékutya, persze a kellő mozgatás biztosításával. Én is imádom az agarakat, de az erős vadászösztönük miatt ajánlatos csak elkerített helyen futtatni őket vagy agárpályán, mert a behívásuk elég problémás, főleg, ha megiramodnak valami után. Emiatt nem választottam agarat. Én orosz agár rajongó vagyok.

Mikor lesz az, hogy hazat veszel es koltozol? Lehet, hogy 5 ev mulva, lehet,hogy soha.

Ki tudja.

En nem varnek azert, hogy majd egyszer talan valamikor a jovoben ez meg az lesz…

Mert ki tudja, hogy mit hoz az elet.

Egyebkent meg hiaba lenne 100 kutyad is, ha egyik se masztiff, ugyanugy nem lenne ezzel a konkret fajtaval tapasztalatod, valahol pedig mindenki elkezdi.

Megnevelni egy whipettet, hogy ne menjen el a nyúlra a réten, nem lesz könnyű. Elég sok helyzet lesz, amikor nem olyan simulékony kutyaként fog viselkedni.

Ha eléred, hogy mindig, mindenhol teljes mértékig hallgasson rád (még a mezőn is szabadon), az hidd el, hogy elég közel fog vinni egy masztiff neveléséhez is. Pláne, hogy a legtöbb masztiffban tized annyi ösztön van már csak, mint az átlag whippetben.

Én a whippetet választanám, esetleg szétnézhetsz a fajtamentésnél is. Egy keverék is lehet, hogy ugyanúgy kilógna a sorból, attól, hogy a "beszálló ingyen van", normálisan tartva ők is viszik a pénzt, időt, energiát. Megfontolhatnád az ideiglenes befogadást, ott bőven tudsz fejlődni kutyából, de nem kell elkötelezned magad.

A masztiffokkal és általában a molosszerekkel nem nagyon szoktak foglalkozni a gazdák/tenyésztők (tisztelet a kivételnek) és mára már a kutyák is olyanná váltak, hogy nem igen lehet velük mit kezdeni, motiválni nehéz őket és sok már egy hosszabb túrát sem bír (mindezt pl a borderekhez, vizslákhoz viszonyítva).

Nekem most ment el az öreg kutyám, az utolsó 2-3 évben már csak az 5 km körüli séták voltak neki komfortosak, így mindig megálltunk egy arra alkalmas területen, az aktívabbakkal labdáztam, ő meg addig szaglászott vagy találkoztunk más kutyásokkal és a fiatalság lefárasztotta magát rohangálással, de sokszor volt, hogy az egyiket külön elvittem még biciklizni, edzésre vagy itthon trükköztünk, gyakoroltunk.

Jobban belegondolva, sok ismerősöm van, akik a borderük/sheltieük/aktív, mozgásigényes kutyájuk mellett nagy, lomhább kutyát is tartanak és ők is azzal, akinek van rá igénye, foglalkoznak, a napi sétára meg megy mindenki.

Igen, a fajtamentés nagyon jó ötlet. Itt keresgélj, csodálatos agaraik vannak, és még segítesz is egy gazdára váró kutyuson:

[link]