Jó ötlet szerintetek most a kiskutya?

A párommal másfél éve házasodtunk és költöztünk össze és elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kis kutyát. 2 hónapja születtek és 2 hét múlva már el is hozhatjuk az egyiket. Mindennap beszéltünk róla és nagyon várjuk.

Azonban nagyon sok életkörülmény változott. Kb. A házasságunk óta próbálkoztunk végre úgy néz ki teszteltem egy pozitívat. Amit igazából el se hiszünk ennyi idő után.

Örülök, mert ha gyeden leszek, lesz időm a kutyusra, sétáltatni, megtanítani neki mindent is, amit csak szeretnénk.

Azonban kiver a víz, ha eszembe jut, hogy meg is fog születni az a kisbaba és úgy már nagyon nehéz lesz, mert eleinte bent leszek a picivel.

Állandó kinti kutyus lesz egyébként ez számunkra biztos, ezt akitől vesszük is mondtuk.

Meg nem tudom a kutyasétáltatást hogy fogom összeegyeztetni a kicsivel, mert eleinte biztos nem fog menni fogni a babakocsit meg a pórázt is, párom meg kesőbb fog csak hazajönni.

A másik probléma, hogy eldöntöttük, ha jön a baba költözünk, mert a babaváróval akkor végre egy nagyobb kertes családi házat. Egy sajátot, mert most szüleim régi házában lakunk.

Csak az sok felújítással fog járni és már aludni se tudok, hogy amiatt itthon kell majd hagyni, mert ott még semmilyen kerítés nincs, még nagyon sok munka van azzal a házzal.

Úgy érezzük utólag, hogy ha ezt tudtuk volna előre lehet csak kicsit később vállaljuk be.

Egyébként egy golden retrieverről van szó, nem egy kicsit kutyáról.

Páromnak nagyon sok kutyája volt már életében. Nekem meg szüleimnek mai napig van egy lassan 10 éves.

Nagyon örülnék, ha megírnátok a véleményeteket, hogy szerintetek nagy gond-e, hogy ennyi változás közepette érkezik a kutyus vagy sose èrkezik rosszkor, hanem az a lényeg, hogy szeressük.