Valami tanács a szégyen leküzdésére?

Nem vagyok benne biztos, hogy nem valótlan a kérdés.

Mindenesetre inkább otthagytam volna, mondván hogy majd később összeszedem, vagy megpróbáltam volna zacskót kérni tőle.

Egyébként velem is megesett már, hogy elfelejtettem magammal vinni, sőt volt hogy útközben elhagytam és nem volt nálam mikor kellett volna, és olyan is hogy lukas zacskót sikerült magammal vinnem…

Illetve vannak helyzetek mikor nem vagyok hajlandó 5 kilométeren át cipelni a szart, mivel ebben a városban ahol lakom, alig van kuka…

Hát ez már megtörtént, elhiszem, hogy rosszul érzed magad... Mikor hasonlóan érzek, mindig azt mondogatom magamnak, hogy "el fog múlni, el fog múlni".

A jövőben segíthet, ha végigjátszod magadban a szituációt és ha ilyesmi fordulna elő, már tudni fogod, hogy mit kell reagálni.

Én pl azt mondtam volna, teljesen ártatlan hanggon, hogy "jajj, hát nincs nálam semmi, tudna adni valamit?" ha nemleges a válasz, akkor meg megmondanám, hogy gyorsan hazaugrok és jövök a zacsival.

Szerintem amúgy nem jelenthet fel, mert bárkit felvenni közterületen (magánszemélyeknek) tilos, innentől azt a bizonyítékot nem vehetik figyelembe, bemondásra egy tanu szerintem nem elég, a dns vizsgálat meg túl bonyolult volna. Ilyen mértékű szemetelésért szerintem itthon nem is büntetnek.

#13 (21:49) - közterületen bárkit le lehet videózni, ha rendbontást követ el az illető. Ez elég bizonyíték arra, hogy a helyi rendőr egy kis büntit osszon le napi rutinban.

De nem kell ennyire ezt a dolgot túlreagálni, hisz semmilyen kár nem történt. A kutyaszar eltűnt, kéz megmosva - a kérdező meg hamarosan felnő személyiségileg is!

:-)

Elofordul mindenkivel hasonlo! Megmostad es semmi baj.

Kotozd ra a porazra a kutyakakizacsit!! N