Van olyan indokotok arra, ami miatt szeretitek a kutyátokat, amit egy kicsit szégyelltek?

Nincs.

Minden kutyámat máshogy és más miatt szeretem, de egyiket se szégyellem.

Az egyik cuki - őt babusgatom, a másik kettő nagyon jó sportkutya - velük élvezem a foglalkozást és a sportot, mert intelligensek és ügyesek.

A te indokod... hát valóban fura...

Régen vitába szálltam ezzel a gondolkodásmóddal "az ember mégiscsak ember, a kutya meg csak állat" alapon. Aha. Azóta rengeteg tapasztalat segített rájönni, hogy néha egy kutyában milliószor több szeretet bújik meg, mint némelyik emberben.

Egyáltalán nem hülyeség, amit a kérdező ír. Majd ha huzamosabb ideig csak egy aranyos állatkától kapsz szeretetet, kedves 2., akkor megérted amit a kérdező ír.

Nekem is van ilyen indokom, ami miatt szeretem a kutyám, de szégyellem, hogy ezért is szeretem (ha jól értem a kérdést).

Kellemetlen bevallani másoknak, de sokszor magamnak is, mert szerintem sok támadás éri emiatt a kutyásokat és a legtöbben ezért tagadják is, de nekem a kutya részben gyerekpótlék. Tessék, leírtam, lehet lepontozni. 26 éves vagyok, végiggüriztem 6 évet egyetemen, mellette dolgozgattam, de igazán most kezdek a saját lábamra állni, most tudom már kényelmesen fenntartani magam és persze egy kutyát úgy, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Nem olyan szakra jártam, ahol volt lehetőségem mellette bulizni, ismerkedni, kiélvezni a 20-as éveimet. Nem vágyom még gyerekre, nem is azért, mert most, hogy végeztem belevetettem magam az éjszakába és hatalmas partykirálynő lettem, inkább azért nem, mert nem érzem magam még igazán felnőttnek, nem gondolom, hogy készen állnék még ekkora felelősségre. Viszont kutyára gyerekkorom óta vágytam, a szüleim sose engedték, és szerettem volna egy kis társat, ezért amikor már a körülmények is adottak voltak vettem egy kutyát. Persze nem az volt a fő indok, hogy gyerek helyett legyen egy kutyám, de bennem van, hogy jó érzés gondoskodni egy másik élőlényről. Mielőtt máglyán égetnétek azt is hozzátenném, hogy nem azonosítom a kutyám egy gyerekkel, nem gügyögök neki, nem altatom ágyban, nem akadok ki azon, hogy vannak olyan helyek, ahová gyerekkel lehet menni, kutyával meg nem, nem gondolom, hogy a kutyáknak több jogot kéne adni, szóval tényleg ne egy embergyűlölő állatjogi aktivistaként képzeljetek el, kutyaként kezelem a kutyám, mert tudom, hogy neki is az a legjobb.

Szeretek a kutyámmal kirándulni, kutyás strandra járni, mindenfélét tanítani neki, versenyezni vele, egyre jobb eredményeket elérni, sokat simogatni és ölelgetni őt, a lehető legjobban etetni, vigyázni az egészségére, olyan programokat szervezni, amit tudom, hogy élvezne, egyszóval szeretném, ha boldog és kiegyensúlyozott lenne. És azt gondolom, hogy mindezek a dolgok, amiket most itt felsoroltam olyanok, amit egy korombeli nő általában már a gyerekével csinálna, ezért valahol, még akkor is, ha ezt csak ritkán vallom be magamnak, gyerekpótlék. Elismerem, hogy valahol ez nem normális, hogy ennyi időt és törődést szentelek a kutyámnak, hogy sokszor a kutya boldogságát a sajátom elé helyezem (ezt se úgy képzeljétek, hogy a kutya gucci nyakörvbe rohangál (ha egyáltalán lehet kapni ilyet) én meg a kínaiból öltözködöm, de mondjuk míg a kutyás életem előtt a nyári szórakozás az egy fröccsözés volt a Balaton parton, most meg kutyás strandra járunk, mozi és színház helyett éjszakai teljesítménytúrára, és hát bizony én éppen a mirelit lasagne-t melegítem magamnak vacsorára, amíg a kutyának összeállítom a barfos tálját), de én ezt egyáltalán nem bánom, nem érzem lemondásnak, boldog vagyok, mert van egy kiegyensúlyozott, jól nevelt és boldog kutyám. Boldoggá tesz, ha végre hibátlanul megcsinál egy nehéz feladatot a kutyasulin, de csak az is, ha látom, milyen jókedvvel csobban a vízbe a labdáért. Szeretnék egyszer eljutni oda, hogy majd a gyerekemet látva érezzek így, de egyszerűen még nem tartok ott. És mondom, tudom, hogy ez nem normális, ezért is gondolom, hogy ez tipikusan olyan indok, ami valahol szégyellni való, amiről a kérdés is szól, de úgy vagyok vele, hogy amíg ezzel nem ártok senkinek és amíg én így vagyok boldog, addig ezen nem fogok változtatni, bármennyire is elítélendő.

En szeretem, egyszeruen azert, mert o is tele van szeretettel. Egy eloleny, aki a legynek sem artana soha. Oszinte, tiszta szeretetet adnak az allatok, meg akkor is, ha a gazdajuk rendszeresen megveri, kinozza oket.

Vannak nagyon, ultraciki dolgai a kutyamnak, de sosem szegyelltem ot, hogy a kutyam, inkabb azt a helyzetet, ami kialakult eppen, vagy magamat, amiert rendetlenkedik es tul keveset gyakoroltam vele azt az adott dolgot.

Szerintem nem fura.

Az embereknél mindig gondolkodni meg "játszmázni" kell. Mennyit osztasz meg magadból? Mit árulsz el? Amit a másik mondott azt hogy értette? Igazából megbántottad/megbántott/úgy gondolta hogy...... stb stb stb

Ha a kutyámmal beszélek sose kell vissza gondolnom milyen benyomást keltettem, vagy elég érdekes voltam-e.

Amiért szeretem abból semmit se szégyellek. De azt egy kicsit igen hogy a pofi szagát is szeretem :D