Egy (benti) kutyát mennyire visel meg lelkileg egy költözés?

Volt egy kutyusunk, akire eredetileg csak vigyáztunk - a gazdi olyan szakaszba lépett az életében, hogy nem tudott elegendő időt szakítani a kutyára. Végül nálunk maradt.

Nem sírt, bár néha azért megállt a kapu előtt, és csak meredt a semmibe. Lehet hogy várta a gazdit, de az is lehet, hogy csak simán őrizte a portát.

Utána már nem is jött át a volt gazdája látogatni. Egyszer viszont összefutottunk vele a közeli erdőben. Boldogan üdvözölték egymást, simi-bújás, aztán mentünk tovább. Gond nélkül jött, nem akart a korábbi gazdival menni, már mi voltunk a gazdái.

Másik sztori - oké, ez nem kutya, hanem két papagáj. Hasonló értelmi, érzelmi (ők is csapatállatok, és nagyon ragaszkodnak hozzánk) szinten vannak, mint egy kutya.

Édesapám hosszú betegség után egy nap utoljára elment a kórházba, és többé nem jött haza.

A madarak (egész nap szabadon vannak, vannak megszokott alvóhelyeik is) hónapokig az előszobában aludtak a fogason. Várták haza. Nekik sokáig tartott, amíg elfogadták, hogy többet nem láthatják.