Egy nálam lelkileg felgyógyult volt bántalmazott felnőtt kutya jobban örülhet nekem és szerethet engem, mint egy tiszta előéletű picúr, akit kiskorától óvok, osztozok vele majdnem minden pillanatában, akit én tanítottam?

A nagy faszt. Mar bocsanat.

Itt gyakorin szeretik ezt hangoztatni, hogy fogadj orokbe, mert az a kutya halasabb, de ez nagyon sokszor nem igy van :D

Meg szerintem nem is szabad ehhez igy hozzaallani. Nem azert fogadtam orokbe en se,hogy cserebe barmit varjak.

Foleg, ha az a traumatizalt kutya olyan, hogy egy eletre megjegyezte mi tortent vele es abszolut semmilyen emberi tarsasagra nem vagyik. Mint az en egyik kutyam. O csak ugy van, setalni szivesen eljon velem, de amugy ha lehet inkabb o egyedul alszik az egyik szobaban, hagyja mindenki beken.

Szoval ugyanugy orulhet neked az a kiskutya, akit semmi baj nem ert es kolyokkora ota veled van, mint egy orokbefogadott.

Es forditva, lehet egyikre se lesz jellemzo ez a “rajongas” az ember irant, amit sokak varnak.

De nem baj szerintem.

Ez nagyon változó, a kölyköknél is sok múlik a genetikán, egy mudi pl imádja a gazdáját általában, egy terrier meg magát imádja leginkább...

Szerinem egy rossz előélet hasonlóan más dolgokat hozhat ki a kutyákból, valamelyik tényleg "megbecsüli magát" és van, aki szimplán arra a következtetésre jut, hogy minden ember megbízhatatlan, és csak ideig-óráig tart a kedvesség.

Nem ezen múlik, honnan jön a kutya. Ugyanúgy tud szeretnii egy jó helyről származó kutya is, akit kölyökkortól nevelsz. Inkább az számít, hogy mennyire foglalkozol velük igényeiknek és képességeiknek megfelelően, milyen elvárásokat támasztasz a kutya felé. Vannak, amik inkább bújósabbak, vannak, amik inkább önállóbbak, és kevésbé keresik az ember társaságát, attól függően, mire szelektálták a fajtát, amikor létrejött, aztán a felismerhetetlen mixekből meg teljesen lutri, mi lesz.

Persze, ha egy kutya nagyon rossz helyről jött, bántották, láncon élt, szaporítótelepről mentették, és beteszi a fenekét a jóba, ahol (jó értelemben) elkényeztetik, az azért óriási minőségi változás neki, az addigi rabsághoz képest. De mondjuk ha egy olyan kutyát fogadsz örökbe, aki önsétáltató volt, leszarták, nem alakult ki kötődés az előző "gazdával", de amúgy nem érte komolyabb atrocitás, csak azt csinált, amit akart, arra járt, amerre akart, esetleg bevédte az egész utcát is előtte, az nehezebben fog kötődni az új, felelős gazdájához is, ahol ráadásul szabályok lesznek, ami addig az ő életében nem volt, és korlátozásként élheti meg.