Mit lehet tenni ha a szomszéd kutya mindig ugat?

Üdvözlöm az olvasókat!

Volt érintettként és az itt leírt praktikák volt alkalmazójaként tapasztalatból állíthatom, hogy egyik sem működik. Csak kétféle megoldás létezik és mi, a második mellett voksoltunk. Ez lett életünk második legjobb döntése.

Az első „megoldás”, hogy megtapasztalja, kedves érintett, az állami szabályozás, a hatályban lévő törvények, a korrupt magatartás szülte morális szakadék által vezérelt hovatartozás, az ezen elvek megrögzött, az efféle morált elváró tisztségviselőkkel megoldást kicsikarni nem fog tudni, így az élete értelmetlen, semmit nem érő és idegesítő mindennapokká fog zülleni, mígnem ráébred, hogy nem ez, hanem a második megoldás, a MEGOLDÁS.

Második megoldásként, mint amolyan anyanyelvként, megtanul angolul minimum B2 szinten, németül is, ha éppen német nyelven beszélő országot választana, a spórolt pénzén kiköltözik a célországba, ott munkát vállal, idővel integrálódik, eladja a magyarországi házát, ha van és új életet kezd az új otthonában (ajánlott Svájc, Németország, Ausztria, legalább B2 német nyelvdiplomával kizárólag!).

Amennyiben képes az elvárásoknak megfelelni a célországban, ahol pediglen tényleg kolbászból van a kerítés (mármint annak, aki az alapvetőségeket teljesítve vág bele: tökéletes, tiszta, jól artikulált, érthető beszéd, tökéletes tonációval, ekképpen tökéletes helyesírás, gyors és érthető olvasás és az olvasott anyag megértése, tehát egy minimum B2 nyelvvizsga, természetesen diplomával, akárcsak azonos jelleggel igazolt értékesíthető tudás precízen kivitelezve (burkoló, ács, festő, kőműves, ápoló, hogy csak párat említsek), eladható habitussal, igénnyel a pofánkat tudni befogni és jól integrálódni, máskor a jogainkért kiállni), olyan országban élhet majd, ahol a törvények foganatosíthatók az efféle agresszorok ellen (is), lévén az ön hazája (boldogan írom ezt ex magyar állampolgárként) ennyit képes nyújtani, de ön döntést hozhat, így hibáztatás helyett lehetősége van cselekedni.

Pontosan tudom, hogy milyen effélét olvasni pusztán a kutyaugatás kapcsán, de azt is tudom, hogy mi, az ekképpen való kutyatámadás, a kutya-gazda általi nemtörődöm forma mit is jelent és képvisel napi szinten, hiszen mi is így szenvedtünk egykoron.

Megtapasztaltam nem egyszer a padlót és nálam agresszívabb módon tán senki sem léphetett volna fel nálam, ha én akkortájt efféle választ kaptam volna a kutyaugatás kérdésemre, csakhogy érdemes megérteni, nem a kutya, hanem az ország és annak bármije a gond, amivel vezetőségi és morális szinten eddig és ezután sem fog tudni semmit sem kezdeni ön, kedves kérdező.

Ámbár mégis. Dönthet, aminek ára van és következményekkel jár. Jogokkal, elvárásokkal, döntések meghozatalával, azok pozitív és megszokható életvitelével egyetemben, egy teljesen másféle szemszögből élve azt, amit ott, az óhazában életnek csúfoltak. Pediglen a legkevésbé sem volt az, amiképpen csúfolták, de van, aki megérik arra, hogy kötelezettségei, jogai és kötelességei vannak, emellett óriási a monotonitástűrése, még nagyobb a kitartása a nyelv gyakorlásakor munkaórákban számolva, a szorgalma példaértékű, révén megoldatlanságban leledzeni, sínylődni, azt életnek csúfolni számkivetetten, egy eddig bármiféle fejlődést felmutatni képtelen, mondhatni kora szült, még inkább sosem kifejlődő inkubátor országban lehetetlen. Ezért ajánlott fejlődő helyett egy fejlett ország lakójává lenni a kötelességek és jogok megfelelő módon tett kezeléseinek folyományaként.

11# Ez egy szép, kerek, teljesen felesleges válasz volt, amolyan önmagának örömet szerző grafomán coitus. Hosszúságával, stílusával konvergál totális értelmetlensége.

Ilyen alapon lehet javasolni, hogy Szomáliába, Nigerbe költözzön ki, és rövid időn belül boldogan várva az érkezés időpontját, jön haza, hallgatni a kutyaugatást.