Elmegyek otthonról akkor el kell búcsúznom a kutyámtól vagy inkább ne tegyem?

Én mindig el szoktam köszönni, sőt gyakran azt is elmondom, hogy hova megyek és mikor jövök. :) Nyilván nem érti, de annyira szeretem, és olyan kis társként tekintek rá, beszélgetni is szoktam vele, hogy jól esik ezeket elmondani neki.

Ha szep.szorongásos a kutya, akkor azzal meg sokat kell foglalkozni, hogy oldódjon.

Ha nincs szeparációs szorongása akkor nem árt.

Miénk rendben van (menhelyi kutya, felnőttként fogadtuk örökbe, tyúklépésekben szoktattuk az egyedülléthez, de szerencsére jól ment), ezért mielőtt elmegyünk kihívjuk a kinti, előszobai helyére, és bezárjuk a nappali ajtajára szerelt babarácsot (nincs ajtó), ezzel jelezzük, hogy mi megyünk és ő nem jön, mert amúgy csak jelképes, simán át tudná ugrani. Bár mostanra már nagyjából megtanulta, hogy ha nem a kutyás ruhánkat vesszük fel, akkor ő általában marad. :)

Sóhajt egy nagyot, lefekszik a helyére, ilyenkor télen kihozzuk neki a pokrócát is, kap egy jutifalit és egy simit, és mi is szoktuk mondani, hogy hova megyünk és mikor jövünk, tudom, hülyeség :D Ha reggel sietek akkor már vissza sem engedem a nappaliba a séta után, és ha nagyon sietek akkor nem "búcsúzkodom", csak mondom, hogy "szaladok dolgozni, nemsokára jövök". :) Pihen míg nem vagyunk itthon (sokáig kamerával figyeltük mit csinál).

Viszont ha folyamatban van a szoktatás, vagy szeparációs szorongása van akkor azt javasolják ne búcsúzkodjatok tőle, főleg ne hosszasan, hogy "jaj szegény kutyuska, most egyedül maradsz, de majd jövünk, ne félj blablabla", hogy megszokja, ez egy teljesen hétköznapi cselekedet, hogy elmentek. Mi is így csináltuk, amíg szoktattuk, nem simiztük, nem búcsúzkodtunk, hanem a helyére küldtük és elindultunk.