Nem vesz komolyan a kutyám.(?)

Szép napot/estét, ki mikor olvassa!

Kb 4 éve vettem magamhoz állatvédőktől egy akkor 4,5 éves shar-pei keverék kutyust. Szobabútor volt, mindegy volt élet, letelepedett a sarokba és órákkal később is ott volt. Alig evett, nem játszott semmivel és senkivel - neki már mindegy volt. Teljesen szocializálatlan volt. Egy év alatt én voltam a negyedik vagy ötödik, akihez került, az előző helyen vélhetően az alkoholista "gazdi" verte, minden érintő mozdulatra megremegett és a hátához érve azt behúzta, vagy hogy írjam. Egy szemműtét és egy törött-rohadt fog kihúzása után (amit véletlenül vett észre a doki) jobban érezhette magát, lassan rájött, hogy már nem lesz fájdalmas az evés és nem piszkálta a szemét.

Ez volt az akkori állapot.

Jelenleg válogatós őfelsége, aki nem rest horkolva trónolni az ágy közepén, egyetlen szó vagy akár nézésre is csóválja a farkát, nem rest a mancsával a kezemet a szájához irányítani a jutalomfalattal (ezt én nem engedem neki, de azért minduntalan bepróbálkozik, ha leguggolok hozzá és elér a mancsa odáig), érdeklik a madarak, már nem az összes kutyának akar nekimenni látótávolságon belül és rengetegszer dugja oda a fejét, hogy simizzem. Játszani nem játszik, nem tudja, mi az, neki nem játék a játék, nem érdekli. Kvázi mint egy cuki nyugdíjas bácsi.

Nos, a gondom az, hogy időnként előjön, hogy elmenetelkor ugatni kezd. Az egy dolog, 5 perc és abbahagyja, de elkezdi kaparni a falat. Az évek során az ajtó melletti kiálló részt lekaparta (bontotta), a lenti szekrényajtó csücskét lerágta. Elismerően katasztrofális munkát végzett a fiú. Amikor én ezért leszidtam, kemény hangon, és nem csak kiabáltam méterekről, odahívtam és akár az orrát oda is dugtam, tehát tudja, miért szövegelek. Kicsit toporog, de egyébként lazán csóválja a farkát. Tudom, hogy nem idegességből/rosszféle izgalomból csóválja. Mindegy, hogyan beszélek, mit csinálok, csóválja a farkát és örül, hogy lát. Sőt mi több, miután leszidom, jobban felpörög. Én megértem, hogy időnként előjön belőle a félelem, hogy azt hiszi, az elmenetelem örökre szól, de... hát jó lenne, ha nem jutnánk el oda néhány év múlva, hogy át lehet nyúlni a falon, meg komolyan venné, amikor rápirítok.