Nem vesz komolyan a kutyám.(?)

Leszidod, mikozben szorong? Szerinted ez lesz a megoldas? Nem tunik fel, hogy nem mukodik?

Raadasul lehet, hogy orakkal utana szidod le, miutan csinalt valamit, hiaba nyomod oda az orrat, nem fogja erteni.

Olvass utana a szeparacios szorongasnak es keress fel egy trenert, mert nagyon el vagy veszve.

Neked is szép estét! :)

(olyan ritka már itt ilyen kellemes megszólításokat olvasni :))

Én a helyedben mindenképp felkeresnék egy trénert ezzel a problémával, mert habár a módszeres falbontás a fő gond, azért az élet más területén sem működik igazán együtt veled, valószínűleg több dolgot is helyre kell rakni a kapcsolatotokban. Viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen trénert, semmiképp se olyat, aki erőből akarja megoldani a problémáitokat, ugyan kétség nem fér hozzá, hogy erőből is meg lehet nevelni, csak azért nagyon nem mindegy, hogy azért működik együtt veled, mert retteg tőled, vagy mert az ő fejében is fontos a csapatmunka. Szerencsére ma már vannak ilyen trénerek, akik ennél sokkal komolyabb problémákat is meg tudtak oldani averzív kondicionálás nélkül.

Ugyan tapasztalt, de mégiscsak mezei kutyásként és teljesen látatlanban én nem azt látom, hogy nem vesz komolyan, sőt te vagy a világon a legkomolyabb dolog az életében. Csudajó életet biztosítasz neki, neked meg meri mutatni a vágyait, legyen az egy szem jutifalat vagy egy kis simogatás, feltétel nélkül bízik benned. Ebből persze jöhet az, hogy annyira bízik benned, hogy ha szó szerint kikaparja a kezedből a jutit, hogy add már, te akkor se fogod átharapni a torkát, de egyébként sok ilyen habitusú mentett kutya van, és a feltétlen bizalom - ha innen nézed is - azért egy fantasztikus kötelék. Ennek a része az is, hogy bárhogy szidod, bárhogy nyomod az orrát a falba még mindig jobb, mint mikor magára hagyod, ezért tűnik úgy, hogy nem "bánja". Mert valahol tényleg nem bánja, hiszen hiába szidod, legalább ott vagy vele és az ezerszer jobb, mintha ki tudja hol vagy, az neki valószínűleg a világösszeomlás, ehhez képest pár hangos szó az semmi.

Nekem volt hasonló ideiglenesem, aki szintén nagyon nehezen nyílt meg, utána viszont mozdulni nem tudtam tőle, még a wc ajtó előtt is sírt, hónapok volt, mire megértette, hogy nélkülem is tud létezni. És egy ilyen előéletes kutyának ez sokszor erősebb ösztön, mint egy vadászkutyának a macskakergetés, pedig azzal is jó sokat szívnak a gazdik...

Szóval egyáltalán nem azt mondom, hogy ne foglalkozz a problémával, mert ez nyilvánvalóan gond, csak próbáld más szemszögből nézni, mert itt pont az ellenkezője a helyzet, mint amit a kérdésben írsz. Szó nincs arról, hogy nem vesz komolyan, nem tisztel, csak nagyon erős kötelék fűzi hozzád. Ezért kell hozzá egy olyan tréner, aki nem ezt a köteléket akarja szétbombázni, hanem erre építve segít megoldani a problémáitokat. Biztos jönnek majd a "tartsd be a sorrendiségi szabályokat" meg a "legyél te a falkavezér" és a "domináld le" a kutyád típusú tanácsok, mindenkinek a szíve joga, hogy milyen rég megdőlt elméletekben hisz, ahogyan az is, hogy hogyan neveli a kutyáját, én csak azt mondom, hogy van alternatíva, egy ragaszkodó, kedvtelésből tartott állattal szerintem szívesebben működik együtt a gazdi is, minthogy a következő együtt töltött éveik folyamatos, rosszul értelmezett harcokból álljon. Én azt vallom, hogy aki "le akarja törni" a kutyáját és falkaelmélet alapján neveli az ezzel pont arról mond le, amiért érdemes kutyát tartani, arról, amikor annyira hozzád kapcsolódik egy másik élőlény, hogy szavak nélkül is megértitek egymás minden gondolatát.

Mindemellett pedig a szeparációs szorongás egy rendkívül összetett dolog, nem egyik napról a másikra fog megoldódni, aki gyors megoldást ígér azt érdemes is kerülni, de jól felépített terápiával tökéletesen helyrehozható.

Kitartást neked, és légy büszke magadra, mert biztosan jó gazdija vagy, ha így kötődik hozzád!