Magyarországon is ennyire körülményes az örökbefogadás?

Régen én is azt hittem, hogy nincs nagyon rosszabb hely egy kutyának, mint a menhely, aztán elkezdtem önkénteskedni és láttam, hogy van...

Azon a menhelyen pár naponta minden kutya kijut sétálni, ha betegek, orvoshoz visszük őket és nem a leggázabb tápot kapják, védve vannak az élősködők ellen. Aki onnan akar örökbefogadni, bizony ki kell töltenie egy kérdőívet és beszélgetni kell fél-egy órát a vezetővel. Sajnos így is előfordul, hogy az annó kölyökként örökbefogadott kutya nem lesz ivartalanítva a szerződés ellenére sem és még a világra termel 4-6 kölyköt, pár évesen visszahozzák, mert elköltöznek és látod, hogy a kutya full szocializálatlan, ülni alig tud, szóval csak nőtt náluk, mint a dudva, a kinti-bentinek induló kutyusból kinti lesz és mert nem foglalkoznak vele, ezért rosszalkodik, gyorsan egy elkerített részre is kerül vagy néha sajnos egy kennelbe vagy láncra és sose viszik sétálni, mert ott sem kisangyal.

A füves terület kritérium tényleg kicsit furcsa, de szerencsére van egy rakat menhely és egy normális gazdi biztos talál olyat, ahol adnak neki örökbe.

A menhelyekben nem altatnak el kutyát, csak akkor, ha már orvosilag menthetetlen. Sőt, sok helyen idős, mindenféle bajjal élő kutyát is kezeltetnek, gyógyszereznek.

Altatás a gyepmesteri telepeken van. Ezek jellemzően állami cágek. A menhelyek pedig civil szerveződések.

"akkora túlnépesedés van a menhelyen, hogy hetente altatnak el kutyát."

Itt ez nem jellemző, menhelyek nem altatnak, a gyepiknél van erre lehetőség, de ott is törekednek rá, hogy ne legyen erre szükség.

Én már három kutyát fogadtam örökbe, és nem volt soha semmi gond és akadály, teljesen simán ment. Mondjuk nálam nincs gyerek, saját lakás, stabil munkahely home office-ban és már egész nagy gyakorlatom is van kutyákkal, szóval az állatvédők megtestesült álma vagyok.

De nem mindig volt ez így.... amikor az első kutyám hozzám került, még nagyon fiatal voltam, albérleteztem, gyakran váltogattam a munkahelyeim tök csóró voltam, irodába jártam be, tehát napi 9 órát egyedül volt a kutya. De akkoriban ez még senkit nem érdekelt, akkor még nem nagyon szabtak feltételeket. Ma szerintem már nem adnák nekem az első kutyámat, akinek aztán hosszú és boldog élete volt mellettem.