A veszélyt nem jelentő, "örök kóbor" ebeket miért kell mindenáron bevinni?

Ismerjük az alapproblémát.

A menhelyek rogyásig vannak, nincsen férőhely, nincsen pénz, nincsen elegendő támogatás.

Rosszabb esetben a férőhelyeket úgy próbálják felszabadítani, hogy elaltatják az öreg vagy problémás egyedeket.

Kérdem én, nem lenne jobb egy olyan koncepcióban gondolkodni, amiben a kóbor kutyát csak akkor viszik be, ha veszélyt jelent a környezetére?

Értsd jól: Bizonyítottan agresszív, nagy forgalmú út mentén kóborol, kiszámíthatatlan, zavarodott a viselkedése.

Netán olyan helyen kóborol, ahol fennáll az emberi hülyeség veszélye. Mérgezés, verés lehetősége, stb.

Ha nem jelent veszélyt, akkor egyszerűen elég lenne csak nyomkövetővel ellátni, nyilvántartani és fix időközönként ellenőrizni, hogy rendben van-e, szüksége van-e orvosi ellátásra, ételt vinni neki, vizet adni.

Ha van rá jelentkező, aki befogadná, akkor elég lenne befogni és átadni az új gazdájának.

Azt gondolom, hogy erre mind az emberi (önkéntes) kapacitás, mind az informatikai infrastruktúra meg lenne, mindössze akarat kérdése lenne a megvalósítás.

(A koncepció ötlete egy Ukrán videó alapján merült fel, amiben hasonló módon biztosítják a kóbor ebek túlélését. Gyakorlatilag az ő törekvésüknek a továbbgondolása.)