Elaltattam a kutyámat, de rettentő bűntudatom van. Ez normális?

Én is 2 éve búcsuztam el imádott 13 éves kutyámtól. Azóta is könnybe lábad a szemem ha csak eszembe jut.

Az egyetlen ami vigasztal, hogy nem hagytam tovább szenvedni, már csak rosszabb lett volna neki.

JÓL DÖNTÖTTÉL!!

Teljesen normális, hogy így érzel. Nekem sokkal rosszabb állapotú kutyámat kellett már elaltattatnom, ő is még az utolsó fél órájában evett, amíg a dokit vártuk, de másra már nem nagyon volt képes és nagy fájdalmai voltak. nekem is volt bűntudatom jó darabig, pedig olyan gyenge volt szegény, hogy már szinte az első injekció után alig lélegzett. :((((

Nemrég azt olvastam, hogy teljesen normális, hogy ha a kutyánk meghal, szinte minden esetben érzünk bűntudatot. Akkor is, ha az eszünkkel tudjuk, hogy nem helytálló. ez azért van így, mert egész életükben mindenben a mi döntéseinktől függnek, az ő életminőségük kb. rajtunk áll, hisz arról is mi döntünk, mikor esznek, vagy mikor mennek ki sétálni stb. És ezért érezzük magunkat felelősnek a halálukért is, akár megtettünk valamit, akár nem tettünk meg valamit. Mindig tudunk találni okot a bűntudatra.

Egy idő után jobb lesz, csak ennyit tudok mondani.

Annyiban hibáztál, hogy nem védekeztetek szívférgesség ellen.

De egy elfekvő állapotú kutyát elaltattatni nem bűn, ha ezzel megkönnyíted neki a távozást.