Elaltattam a kutyámat, de rettentő bűntudatom van. Ez normális?
Hosszas vacillálás után elaltattuk a 14 éves vizslánkat. Még egy 2-3 hónapja végső stádiumú szívférgességet állapítottak meg nála. Szedett vízhajtót, szívgyógyszert illetve értágítót, de egyre csak romlott az állapota. Így a végére már sokszor maga alá piszkított, nem tudott felállni, és látszott rajta hogy nagyon beteg, de elvegetált. A végére már a vízhajtó se nagyon hatott, hatalmasra duzzadt a hasa is, de enni azért eszegetett. A mai nap nagyon nehezen, de sétálgatott, viszont ma jött az orvos elaltatni, amiért hatalmas bűntudatom van. Biztos jól cselekedtem?
Egyszerűen úgy érzem hogy megöltem a kutyámat, amikor még volt benne életakarat. Mit gondoltok?
Biztos jót cselekedtél. Az orvos nem tette volna meg, ha van esély a gyógyulásra, ez az ő felelőssége.
Sajnos csak az állatoknak jár ez a könnyítés...
Én is 14-15 éves kora között, a 3. agyvérzése után alttam el. Büntudatom volt nekem is, de sajnos jobb nem lett volna, látszott rajta, hogy szenved, sajnáltam szegényt, de nem gondolom, hogy rossz döntés volt.
Sajnos az állatok többsége jóval kevesebb évig él, mint az ember, a halál pedig a legritkább esetben nevezhetö szépnek, szóval inkább örüljünk annak a 14 évnek, amég velünk volt.
Ne marcangold magad!! Helyesen cselekedtél. Képzeld el ezt a fordított helyzetben. Mondok egy példát
Nekem volt egy szeretett kiscicám (tudom, a cica nem nő úgy az emberhez, aláírom)
3 éves sem volt még, amikor veseelégtelenséget diagnosztizáltak nála. Gyógyíthatatlan volt, műtéttel sem lehetett volna helyrehozni. Néhány hét orvoshoz járkálás után a doktor úr megemlítette ezt a lehetőséget. Hallani sem akartam róla, vittünk helyette infúzióra a cicusomat, de így is láthatóan épült lefele. Nem tudtam elengedni, hagytam szenvedni. Biztosan nagyon sokat szenvedett, részben miattam. Mert nem döntöttem helyette az életéről…pedig sokkal kíméletesebb lett volna. Te jól döntöttél, én anno nem. Tarts ki!! Ha beszélni szeretnél, írj bátran!❤️
#7 Azzal nem értek egyet, hogy egy cica nem tud úgy az ember szívéhez nőni. Igenis szerető társak, családtaggá tudnak válni ugyanúgy, mint a kutyák.
Kérdező, szerintem teljesen normális, amit érzel, ez csak azt mutatja, tényleg szeretted a kutyusodat. 14 év után az lenne furcsa, ha könnyű lenne elengedni. Az legyen a szemed előtt, hogy az ő érdekét nézted. Szörnyen nehéz döntés lehetett, és érthető, hogy fáj. Részvétem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!