Menhelyi kutya gazdik, tapasztaltatok szeparációs szorongást a kutyátoknál?

Ah,előre érzem,hogy le leszek pontozva.Csak nyugodtan.

Az egyik legrosszabb dolog a félelmi agresszió mellett a szeparációs szorongás.Sok idő,és energia ezt helyre pofozni.Nekünk nem sikerült.

Aranyos,nekünk való kutyust találtunk a menhelyen.Minden passzolt.Kivettünk a munkahelyről 1-1 hét szabad napot,hogy vele legyünk otthon és megszokja a dolgot.Az első két nap otthon voltunk vele,a másodikon és harmadikon már elmentünk vásárolni és addig egyedül hagytuk,a többi napon 1-3 órára egyedül hagytuk,hogy szokja,hogy nem leszünk mindig otthon.Már akkor szólt a szomszéd,hogy vonyít a kutya,biztos valami baja van.Elmagyaráztuk,hogy csak új a lépcsőházban,meg kell szoknia,nem lesz vele gond.

Kutya suli,házhoz hívott tréner,ultrahangos ugatásgátló,bekapcsolva hagyott TV,ugatásgátló nyakörv,majd úgy döntöttünk 1 év 7 hónap után,hogy hagyjuk a fenébe.

Nem csak miattunk,hanem miatta is. 8-8 órát dolgozunk,én nem akartam home office-ba menni miatta (kevesebbet kerestem volna,hitelt is fizettünk így nem volt opció).

Úgyhogy vissza vittük,és úgy tudom,hogy egy idős hölgyhöz került aki egész nap otthon volt így a kutya nem volt egyedül.

Problem solved.

..de azóta örökbefogadni csak macskát fogadunk,van is 2.Problémás kutya olyannak való akinek van ideje,és végtelen türelme.Másik kutyánk is van,ő most 8 hónapos. :)

Úgyhogy nekem semmi jó tapasztalatom vele,mint mondtam az egyik legnehezebben kezelhető probléma,ha régóta fennáll.

Brutalisan megszenvedjuk ezt az idoszakot. 8 honapja fogadtunk orokbe egy ket eves kutyust, hiaba a rengeteg gyakorlas, trener, minden szar, a kutya meg mindig ordit, ha elmegyunk otthonrol, de mar csak 30 percig (nezem kameran), aztan befejezi. Mivel dolgozni muszaj, ezert osszesen csak 3 hetet tudtunk vele otthon lenni es gyakorolni, ez nyilvan keves ido volt, de nem tehettuk meg, hogy tobbet ne dolgozzunk. Amikor eloszor hagytuk egyedul 7 orara, vegig sirta es ugatta ezt az idot. Egyebkent csak napi 6-7 orat kell egyedul lennie, atlagosan inkabb 6-ot.

Vegulis ha ugy vesszuk, ezt a 30 percet mondhatjuk haladasnak a kezdeti 7 orahoz kepest :DD

Oszinten nem tudom, hogy valaha leszokik-e errol, de mindegy, elfogadtam.

Szerencsere kertesben elunk es a kutya bent van, szomszedok picit messzebb vannak, nem a szankba, igy meg nem panaszkodtak. Lakasban nem tudom mi lenne velunk.

Amugy szerintem nem ez a legnehezebben kezelheto problema, hanem szamomra a porazreaktivitas, mert meg az is van...:D

Nekünk rohadt mázlink volt a kutyával, illetve a körülményeinkkel.

3 évesen fogadtuk örökbe, előtte utcakutya volt kölykökkel, de bizonyos viselkedési formák miatt úgy gondoljuk, hogy volt családban is kölyök/fiatal korában.

Szerencsések vagyunk olyan szempontból, hogy kötetlen munkaidőben dolgozunk, így be tudtuk osztani, hogy az első 2 hétben egyáltalán ne hagyjuk egyedül, és utána is tyúklépésben szoktattuk az egyedülléthez.

Kamerát szereltünk fel, de távolról nem tudtuk nézni, csak otthon tudtuk visszanézni, hogy mit csinált. Először csak annyira hagytuk egyedül, míg a szemetet ledobtuk (panelban), és ezt többször eljátszottuk, majd levittük a ház elé a szelektív szemetet és vissza, ezt is jó párszor eljátszottuk, majd lementünk 5 percre, majd 10 percre, majd 15 percre stb. Mindegyik időintervallumot többször eljátszottuk, és egészen szépen ment is a szoktatás 1-2 órás távollétig, de ott volt egy megtorpanás. Mert nekünk azt ajánlották, hogy hagyjunk ott neki valamit, amivel eljátszik (pl. kajával megtöltött Kong) míg távol vagyunk, de ő abból kiette a kaját, aztán elkezdett vele játszani, és teljesen felpörgött, felizgatta magát, ha le is feküdt pihenni, újra és újra felélénkült és játszani kezdett a Konggal, aztán széttúrta az ágyát, leszedte a pulcsikat, cipőket és azokkal játszott (nem tépte szét, csak kicsit megrágcsálta, de csak ilyen kutyasétáltatós cuccokat hagytunk az előszobában szerencsére).

Szóval nálunk az vált be, hogy semmit nem hagytunk ott neki, mármint Kongot vagy Lickimatot kajával sem, és így pihen szépen, max. néha körbesétál, iszik, pozíciót vált, átfekszik a kőre ha melege van stb.

Néha még magához vett papucsot, cipőt, ha szerinte már túl sokat voltunk távol (gondolom már eltűnőben volt a szagunk), de akkor azokat már nem rágta meg, csak azon aludt, kicsit összenyálazta. :-)

Ilyen tyúklépésesen 2 hónap alatt jutottunk el oda, hogy 5 órára egyedül tudtuk hagyni, amikor egy esküvőre mentünk, és kb. 4 hónap alatt oda, hogy már nem visz be semmit az ágyába és 7-8 órát kibír.

Szerencsére ő nagyon csendes kutya, nem nyüszített vagy ugatott a szoktatás alatt sem, az egyik szomszédunk mondta is kb. 1 hónap után, hogy látja, hogy van kutyánk, de amúgy nem tudna róla, mert tök csendes a kutya. :)

Szóval a fokozatosság nagyon fontos, és a szobakennelt minden tréner melegen ajánlja (ez nekünk nem volt megoldás, mert nem fért el), hogy tanulja meg minél hamarabb a kutya, hogy az a pihenés, nyugi helye.

Eloelet kerdese is! 4-es vagyok, azt elfelejtettem leirni, hogy en utolag tudtam meg, hogy a kutyam egy mentalisan beteg neninel volt korabban, aki ugye 0-24-ben otthon volt vele. Vegul a betegsege miatt kerult el tole.

Na de a lenyeg, hogy elete eddigi nagyobb reszet ugy elte le, hogy soha nem volt egyedul. Szoval nalunk biztosan emiatt megy ennyire nehezen.