Miért ennyire bunkók a busz sofőrök gyakran? Szájkosár kérdés.

A végére már nem olvastam el az összes választ, de elég durvák vagytok srácok, már ne haragudjatok..

1.Az egyik munkatársam főnök egy örökbefogadó egyesületnél és tudott az utazásról, mindenről, sokat beszéltem vele erről, semmi gondot nem látott ebben.

2.Nem életében először utazott a kutya, utaztunk már bele többször.

3. A lakásom szerződésbe foglalt állatbarát albérlet, a tulajnak is kutyái voltak és igen, tud róla.

4. Leszögezném, hogy történetesen Édesapám is buszsofőr. (: és azért nem minden sofőrre értem, mert ő nagy kivétel, de mint szakmabeli tudja, hogy milyen stílusúak tudnak lenni, mesélt nekem erről egyet mást. Persze, sok fárasztó ember van, de egy ártatlan még elnézést is kérő utasnak azért nem így kéne reagálnia szerintem.

Biztos az a célom, hogy én kutyát bántsak, mikor világ életemben imádtam a kutyákat, állatorvos akartam lenni és menhelyről mentek egy sérült kutyát. Ne bántsatok már meg ilyennel légyszíves.

Már nem tudom melyik kommentelő írt ilyet is, hogy nagyképűség: amit én leginkább vetek el a világban. Ne haragudj meg, de ismersz engem? Egy egyszerű családból származom, a belemet dolgozom ki egyetem mellett, ott segítek, ahol tudok, még reagálni se tudok, ha valaki így megbánt és érzékeny vagyok, azért bántott ez meg ennyire. Mert tudom mennyi rossz gazdi van, aki akár bántja is a kutyáját és ők illetnék meg ezt a beszólást, szerintem nem az, aki, segíteni szeretne.

Rendben van, ha rám szól a sofőr, de a stílust ne mondjuk, hogy megérdemli így az ember.

#22

Értelek. Nem kapkodtunk egyébként, abszolút. Három buszt is kivártunk inkább, addig ittunk a kutyussal együtt, sétáltunk, pisi és simi szünet, minden.

Csak a buszra kellett gyorsan pattanni.

#24

Mentettem nem, sajátom igen - goldi - illetve sokat szitteltem kutyust. Ezért is beszélgettem nagyon sokat a munkatársammal, illetve akitől hoztuk.

Én csak annyit szeretnék ezzel mondani, hogy felszálláskor hibáztunk, ami úgy gondolom emberi dolog, de soha se soha nem akarnék rosszat egy kutyának se a Földön, ezért ezzel szemben azért megvédeném magam. Mert nekem ez hatalmas sértés. Annyira igyekszem neki a legjobbat nyújtani, mert a fél életét elvették tőle..

Nagyon jól érezte magát velünk végig. Semmit nem erőltetnék rá, amint azt látnám ez nem oké.

Nem mellesleg tudjátok inkább mit tartok nagy felelőtlenségnek?

Mikor a pélyaudvar előtt odahívott egy kishölgy az 1 éves akitájához, aki behívására sem hallgatott és közölte velem, hogy nem tudja ráadni a szájkosarat, segítsek.

A kutyán előtte soha nem volt szájkosár, soha nem utazott, jutifali se volt a hölgynél, kb. semmi nem stimmelt és külföldre akartak vonatozni.

Szóval inkább megmondtam neki, hogy bocs de ez esélytelen, mert minimum hetekig szoktatnia kellett volna.

Szóval ilyenekkel is találkozom, bár tök finoman közöltem neki és sajnáltam, de egy ilyen esetet inkább tartok felelőtlennek sajnos.

#27

Köszi szépen! (: igyekszem így felfogni!

Szegény kutyus, én is féltem ettől a felkeveredés dologtól, vittem is kis törölközőt, sok vizet, de szerencsére semmi gond nem volt, nem is nyáladzott, vagy ilyesmi.

Szépen elfeküdt a lábunknál.