4,5 hónapos kutyám állandóan támad és harap, hogyan tudnék hatni rá?

Hatvan + évesen már nem megyek kutyasuliba, mert már 10 évvel ezelőtt is kinéztek onnan. A kutyasuliban tanultakat mind tanítom neki két hónapos kora óta. Tökéletesen ül, megáll, lábnál is elég szépen jön már, sétánál csak néha húz. Megy a körbelábhoz, hátraarc, sima gyakorlásnál a hozzám (visszahívás) is. Most fogom vinni a térre, gyakorolni a behívást. Etetésnél leültetem, szépen kivárja az egyél vezényszót. Előző kutyám (ugyanilyen fajta) az engedelmesség, jólneveltség mintaképe volt, sokan csodálták. Soha még morogni sem hallotta senki. Pedig ő is örző-védő volt. Ez a kicsi viszont vad. Kezdetektől próbálom leszoktatni a harapásról, de ebbe az egybe belebuktam. A felsikoltásra rá se hederít, ha ott hagyom, legközelebb újra harap, próbáltam a grabanc-rázást, de ez se jött be. Verni nem szeretném, de már több ötletem nincs. Anno előző kutyáimmal több kutyasulit kipróbáltam, de csak az alapszvakat tanították, s amit nagyon nem szeretnék alkalmazni, fojtónyakörvvel. A másik a klikkelős módszer, több ismerős kutyás oda járt, de ott ezeket az örző-védőket (nálunk) nem fogadják szívesen. A kutyás irodalmat évtizedek óta olvasom, Néztem rengeteg kutyás videót), de most ennél a kiskutyánál nem tudok sikert elérni. A többi feladatot pillanatok alatt megtanulta, játszani is remekül lehet vele, az apportot visszahozza, másik labdáéert vagy jutifalatért ide is adja. De a támadásról, a harapásról még nem tudtam leszoktatni. Ezért gondoltam, hátha itt tud adni valaki valamilyen használható, bevált tanácsot, de csak a letolást, a szidást kapom. Én, ha kérdeznek valamiről, és értek hozzá, próbálom a legjobb ötleteket, tanácsokat adni, de én még egyetlen jóindulatú hozzászólást nem kaptam. Azt igen, hogy minek nekem kutya, jellemzést, jelzőket (nem épp jó indulatúakat), azt kapok triplán. Szomorú. Azért köszönöm, hogy időt szakítottatok a kérdésemre.

Köszönöm, utolsó :((

Sajnos, ma szembesültem egy fontos dologgal, ami megmagyarázza a kudarcomat. Teljesen véletlenül láttam meg, hogy az egyik családtagom következetesen mindent enged, amit én tiltok. Felugrál a kutya, jól megdicséri, simogatja. Harapja a kutya, dicsérgeti, simogatja, mert (mint kiderült a beszélgetésünk után) szerinte csak játszik, különben is, ő jóban akar lenni a kutyával, haragudjon csak rám. Eddig saját pedagógiám kudarcaként éltem meg ezt a helyzetet, de most már egyértelmű, miért nem értem el eredményt. Pedig már elértem, hogy a legfinomabb kajájába is belenyúlok, sőt, el is veszem előle, és nem próbál megkapni. Ha harap, azonnal tiltom, és azonnal abbahagyja. De ez a kettős nevelés a legrosszabb, és egyszerűen nem tudom meggyőzni a családtagomat, hogy ő is tartassa be a szabályokat. Sajnos, egy faéket is könnyebb meggyőzni, mint őt. :((