Anyósom hozzánk költözne kertes házából. Van egy 15 éves kutyája több betegséggel. Megkérdeztünk több menhelyt de nem tudják befogadni túl sok állat van. Az állatorvos nem akarja elaltatni. Panelba nem hozhatjuk. Mit tegyünk?

Tekintve, hogyha albérlet lenne, oda a plusz egy fő sem mehetne csak úgy, csak külön engedéllyel és szerződésmódosítással, elég nyilvánvaló, hogy nem erről van szó.

A társasház pedig NEM tilthatja meg a kutya tartását, magasabb rendű jogszabállyal ellenkezne!

A mamát pedig kegyetlenség megfosztani attól, aki 15 éve a társa. Ha a kutya érdekét nem is nézitek, mercsakegyállat, ez akkor is legyen szempont.

Miért ez a sok rossz komment? Én is sajnálom a kérdezőt abból a szempontból, hogy ez nehez családi helyzet, de így beszél a kutyáról, mint egy elhasználódott portorlorongyrol, ami érthetően sokakat felzaklat.

Új gazdit talalni szinte esélytelen, de még kell próbálni. Könyörögni kell, hátha valaki megsajnálja. Én pl. hajlanék rá ilyen helyzetben, hogy átvegyem, ha lenne rá lehetőségem, de így is túl sok állatot fogadtam már be.

Anyós háza megmarad? Akkor hagyjátok ott a kutyust. Így a mamát is le tudjátok vinni megnézni, amikor akarja és a kutya se kerül el a megszokott közegből, természetesen ti naponta járjatok le ellátni az igényeit.

Egy kutya felelősség. Nincs olyan, hogy meguntam vagy már öreg és beteges vagy már teher és nyugodt szívvel eutanázia. Anyós is öreg és beteg, őt se fojtanád vízbe ezért. Épeszű állatorvos kiröhög, hogy ilyen indokkal akarsz elaltatni egy kutyát.

A kutya problémáin lehet tudna segíteni egy állatorvos. És ne jöjjön senki azzal, hogy: jaj, már öreg, mert ettől a falra lehet mászni. Nem egy ismerősöm mondta ezt a öreg kutyájára: nem viszi az orvoshoz, mert már öreg, az a baja.

Még mindig nem tudjuk, miért kéne anyósnak odaköltözni a panelba, és mi a baj az otthonnal.