Titeket is szoktak kibeszélni a fületek hallatára, amikor kimentek a kutyával? Ez nem bunkóság?

Igen, velem is volt már, hogy azt mondták rá, hogy fél stb., persze nem nekem, csak úgy egymásnak, pont úgy, ahogy leírtad, tőlem pár méterre, hogy én is hallom...pedig nem fél, csak még nem igazán szépen sétál pórázon.

Jah, meg a legnagyobb:

elsétáltunk egy pár mellett, mire a srác a csajnak:

- Nézd, kis boxer!

Pedig a kutyám amstaff...

Ez szerintem mindenkivel előfordul.

Általában az én kutyámról inkább jót mondanak pl. milyen aranyos, milyen okos kutyus stb.

Előfordul azonban az is, hogy azt mondják pl. vakarék, az ekkora kutya inkább patkányra hasonlít (megjegyzem, annyira értett a kutyákhoz, hogy nem tűnt fel neki, hogy nem kis testű, hanem kölyök, talán akkor 3 hónapos volt a német juhászom).

Valótlanságot meg sokszor állítanak pl. nézd milyen szép husky (ez pont tegnap volt). Milyen okos kutya, de szegény már nem fiatal (tényleg nem fiatal, már 6 hónapos :D)

Ne foglalkozz az ilyenekkel, nem éri meg ezen idegeskedni.

Szerintem meg ne foglalkozz ezzel. Ugyanúgy az emberek is gyakran kibeszélik egymást, hogy de kövér az a nő vagy jajj de szép.

Az meg nem tudom miért zavar, hogy pl. kölyökkutyának nézik. Na és? Ez szerintem nem rosszindulatú megjegyzés, egyszerűen nem ért az illető a kutyákhoz. Vagy ha az anyuka mond valamit a kutyáról a gyereknek. Miért ne mondhatna valamit? Legalább megtanulja a gyerek, hogy van amelyik kutya harap, a másik nem stb és nem lehet csak úgy odamenni bármelyikhez. És nem várhatod el mindenkitől, hogy ismerje az összes kutyafajtát, beleértve a tiédet is.

Persze a negatív, rosszindulatú megjegyzések senkinek nem esnek jól, de nem kell mellre szívni. Mindig vannak, lesznek bunkó emberek. A lényeg, hogy te szereted a saját kutyádat, akármilyen is.

Jaj, ez ugyan ne rázzon meg!

Az emberi ostobaság határtalan, leginkább pedig a kutyát nem tartók véleményezik az ebeket.

Nekem gyönyörű, jól táplált, egészséges (kicsit keverék :))labradorom van, roppant érdeklődő és embercentrikus, mint a labradorok általában, mégis bárki jön az udvaromba (és a munkámból kifolyólag naponta kb. ötvenen biztos megfordulnak nálam!), mindenki okvetlenül kötelességének tartja, hogy véleményezze őt.

Az is, aki tegnap is látta.

Hogy kövér. Hogy sovány. Hogy milyen agresszívnek látszik. Hogy milyen undorító a lógó nyelve. Hogy milyen bamba képe van. Hogy furán állnak a fülei (teljesen normális szabványfülei vannak!). Hogy ebben a kutyában pittbull vér van (az anyja labrador, az apja golden retriver). Hogy biztos vemhes (még nem volt az soha, és nem is lesz). Hogy szenvedőnek látszik. Hogy ez a kutya szomjas. Hogy túlságosan hullik a szőre (most mégis mit várnak tőle? ez egy labrador!).

És még ezernyi vélemény.

Én pedig udvariasan meghallgatom, és amikor elmentek, megsimogatom a kutyát, és azt mondom neki, ne is törődj velük, gyönyörű vagy és okos.

És a kutya nekem hisz :)