Egy kutyának lehet egyszerre két otthona?

A testvérem gyerekkora óta nagy kutyás, kamaszként se barátnő, se család, csak a kutyája körül forgott az élete. Mikor elvesztette őt teljesen összezuhant, pár hónappal később örökbe fogadott egy keverék kölyökkutyát, viszont rá pár hétre a semmiből megkapta élete lehetőségét külföldön, de nem kiköltözős munka, csak havonta 10-15 napot kell kint lennie, egyelőre még lehetősége sincs nagyon teljesen letelepedni egyik vagy másik helyen, így marad az ingázás.

A menhely nagyon korrektül reagált, felajánlották, hogy keresnek másik gazdit is akár, kedves, nyugis kölyökkutya, nem teljesen esélytelen, de a pár hét alatt teljesen a testvérem szívéhez nőtt, már a gondolat is megviselte, hogy soha többé nem láthatja.

Így jött a megoldás, hogy amíg ő külföldön van, jellemzően hétköznap, addig én vigyázok rá, nálunk lakik a kiskutya. Nyilván időközben én is borzasztóan megszerettem, én tanítgattam, én neveltem. Most 10 hónapos a kutya és egyértelműen hozzám kötődik jobban, engem tekint a gazdájának.

Most nyáron a külföldi cégnél is leállás van, lényegesen kevesebb az olyan munka, ahol a testvéremnek személyesen is ott kell lennie, nagyrészt tud otthonról dolgozni, de havonta pár napot így is utazik.

Szóval a helyzet jelenleg a következő: a kutya a testvéremnél van, testvérem szerint szomorú és bánatos, magára hagyva érzi magát, ami miatt a testvérem is szomorú én meg itthon a kutya nélkül vagyok szomorú, tehát a jelenlegi helyzet senkinek sem jó és nem tudjuk, hogy hogy oldjuk meg ezt.

Utólag persze mindketten tudjuk, hogy felelőtlenség volt megtartani a kiskutyust, de a testvérem és én is borzasztóan kötődünk hozzá, nagyon szeretjük, ettől függetlenül ez nem ment fel minket, nem a kutya érdekeit néztük, mikor a megtartása mellett döntöttünk, ezt tudjuk.

De valami megoldás mindenképp kell. Én el tudnám fogadni, hogy teljesen a testvéremhez költözik, de ez nem megoldható, repülővel utazik, esélytelen, hogy magával vigye minden alkalommal. A testvéremet nem akarom teljesen kizárni a kutya életéből, félek, hogy az teljesen kikészítené, tényleg szinte semmilyen más emberi kapcsolata nincs a kutyán kívül, mi is csak a kutya miatt kerültünk közelebb egymáshoz.

Két lehetséges opciót látunk, de nem tudjuk, hogy a kutyának melyik lenne a jobb megoldás.

Az egyik, hogy én próbálom csökkenteni a jelenlétemet, megmaradok "panziósnak," havonta 5-10 napot tölt csak nálam a kutya, ezt leszámítva nem találkozom vele.

A másik, hogy továbbra is aktívan részt veszek az életében, mikor a testvéremnél van gyakran látogatom, elmegyek velük közösen sétálni, kirándulni.

Szerintetek melyik lenne a jobb? Vagy milyen lehetőségek vannak még?