Mit gondoltok a falkaelmélettel és a tekintélyelvű neveléssel szakító kiképzési módszerekről? Szerintetek az oktatók mennyire vannak tisztában a nevelés, képzés elméleti hátterével?

Az már nagyjából a legtöbb kutyasuliban is egyértelművé vált, hogy a falkaelmélet egy hibás megfigyelésen alapuló kutatás eredményei, nem lehet lemintázni ez alapján a kutyák családban való viselkedését.

Mégis általában azt tapasztalom, hogy rögzítik, hogy igen, a kutyát az etológusok családban vizsgálják, ez alapján figyelik meg a viselkedésüket aztán jönnek a falkaelméletes módszerek, az azért nem behívható a kutyád, mert nem az engedélyeddel megy ki az ajtón.

Ha tisztán az elméletet nézzük, akkor a tudomány jelenlegi álláspontja szerint a kettőnek nem sok köze van egymáshoz.

Persze az nem kérdés, hogy egy kutyát kizárólag tekintélyből is fel tudom építeni, de ha mondjuk a fektetést vagy úgy tanítom, hogy lerántom a kutya nyakát a földre vagy kajával levezetem az orrát, akkor inkább az utóbbit választom és a legtöbb kutyaiskola is így tanítja mégis hangoztatják közben, hogy a gazda legyen a domináns, neked kell először enned, különben a kutya nem fog tisztelni és akkor jaj minden engedelmes munkának.

Fontos tisztázni, hogy itt családi, hobbi kutyákról van szó, a munkakutyázásba annyira nem látok bele, hogy érdemben véleményt alkossak róla.

Nekem volt kutyám a 90-es években is és most is van, az előzőt az akkori trendeknek megfelelően képeztem, fojtóval tanult láb mellett sétálni, ülni, feküdni, csak vezényszóra evett, csak tőlem fogadott el élelmet és családi kutyának közel élhetetlen volt. Az utcán bizonytalan, más kutyákkal félelmi agresszív volt, a házba nehezen engedett be vendégeket, gyakran került olyan állapotba, ami a kiképzési módszereket támogatók szerint a legnagyobb bűn, kontrollálhatatlan volt.

Ezzel szemben a mostani kutyámat csak pozitív megerősítéssel tanítottam, sosem alkalmaztam kényszert és nincsenek olyan szabályok sem, ami ne az ő biztonságát szolgálná, felmehet a kanapéra, bejöhet a konyhába, de első szóra ki is tudom küldeni. Ugyanígy az etetés, nincs vezényszóhoz kötve, de vezényszóra azonnal abbahagyja, eszébe se jutott soha bevédeni semmit. A kényszer hiányának ellenére is úgy érzem sokkal nagyobb kontrollal rendelkezem a mostani kutyám felett, ismert környezetben tökéletesen behívható és figyeli minden mozdulatom, teljesen engedelmes, új, ingergazdag környezetben hajlamos szétesni a figyelme, de nem gondolom, hogy ennek az az oka, hogy otthon felmehet a kanapéra, hanem sokkal inkább az, hogy azok között az ingerek között még nem gyakoroltunk eleget.

Szóval nekem bizonyítottan hatékonyabban működik ez az újfajta megközelítés, de azt is elfogadom, ha másnak nem, csak azt nem értem, hogy hogyan lehetséges, hogy a kutyaiskolában a gyakorlat köszönő viszonyban sincs az elméleti alapokkal?