Szerintetek kisgyermeket nem kedvelő kutya valaha is ki fog tudni jönni velük?

Lehet ilyen tipus a kutyus,makacs

Amugy meg lehet féltékeny a gyerekre,mert most nem ő van a középpontban:) de amikor te magadhoz vetted a kutyát tudtad,hogy nem egy évig fog élni,hanem veled lesz akkor is amikor te gyereket szülsz stb… és felelősséget vállaltál a kutyáért és nem lehetett tudni, hogy fog viszonyulni a gyerekhez, szóval odaadni másnak elég gáz dolog lenne

Kistestűek többnyire félelemből támadnak,morognak,harapnak.

Valószínűleg fél a gyerektől, kiszámíthatatlan neki.

Ez egy padhelyzet. Örökké nem kell így lennie, amint idősebb lesz a gyerek 1-2 év múlva szerintem jobb lehet a helyzet,de addig sajnos résen kell lenned.

Jutifalatot adja a gyerkőc jó ötlet.

Nagyobbacska lesz már a kutya is jobban megfog békélni.

Én is ugyan így jártam.Mérges is voltam,és a végére egyre kellemetlenebb lett a helyzet.Mindig figyelni kellett külön még arra is,hogy ő nagyságát meg ne közelítse a baba,mert azonnal morog és vicsorog mintha bárki is valaha bántotta volna.

Próbáltam trénerrel,próbáltam jutalmazással,próbáltam a gyerekeket is bevonni az ellátásba,a végére már ahogy írta a 6-os leszidni és a helyére zavarni,de csak még inkább olyan volt tőle mint egy vérig sértett nagytestvér.Ő viszont a párom kezébe is bele kapott egyszer,az volt a pont az i-n.

Néha nem az a legjobb a kutyának,ha minden áron meg akarod tartani.A mi régi kutyánk egy Shih tzu volt,most jól érzi magát az öreggel akinek adtuk (anyám ismerőse),minden nap kisétálnak együtt a piacra,saját bejáratú kertje van amibe akkor megy ki amikor akar.

Nekünk pedig van egy másik kutyánk,aki viszont imádja a gyerekeimet.(Staffi :))

Nyugodt szívvel hagyhatom őket játszani vele,soha az életben nem harapna,nem morog,nem jelent veszélyt senkire.Pedig (!!!) egy mentett kutya aki még bántva is volt.Pont neki lett volna joga megengedni egy ilyen viselkedést magának.

De az is igaz lehet amit 9 mond,hogy a kistestű sose jön ki szinte kisgyermekkel.

"szóval odaadni másnak elég gáz dolog lenne"

Az ilyen pöcs hozzáállás a gáz dolog.A kutyának se jó ez így,és aki felelősséget vállal egy állatért pont hogy azt vállalja,hogy felelősségteljes döntést tud hozni a sorsáról.

Benne tartani egy olyan életben,és olyan helyzetben akár évekig amiben ő nem érzi jól magát az a felelőtlenség és az a gáz!

Címszóval,hogy majd évek múlva talán jobb lesz.Ha addig valaki nem vállal még egy gyereket,mert akkor persze a kutya várhat,hogy majd az is megnő és megszűnik a stressze úgy 4-6-8 év elteltével.

Fél alighanem a gyerektől,valahol féltékeny is hiszen hátrébb került a sorban akkor is ha ugyan úgy van ellátva,és szimplán nem is jön ki gyerekkel,első sorban mert kistestű kutya.

Én azt mondom,hogy a legjobb jelenleg mindenkinek,ha megy valóban egy olyan gazdához aki már nem fog kisgyermeket vállalni és nincs is neki.

Ebben semmi rossz nincs.Nektek is jobb lesz és a kutya sem fog stresszben élni.

Mert szerinted jó neki folyamatosan abban a stresszben élni,hogy ott egy gyerek akivel ő nem akar ismerkedni,nem akar barátkozni,és abszolút nem is akar érintkezni vele?

Ne fogjuk már fel úgy mintha a kutya bele halna abba,hogy máshoz kerül,főleg ha jobb hely mint ahonnan jön.Millió egy menhelyi kutya van akit szimplán megunnak és leadnak,pillanatok alatt megszokják az új helyet és az új gazdit.Nem egy olyan "Hachiko" sztori minden mint ahogy megálmodjátok.

Ha pedig a gazdának is kényelmetlen a helyzet (mert kinek ne lenne az?) ott nincs miről beszélni.Előbb vagy utóbb az elkényeztetett kutya egy púp az ember hátán,egy nyűg amivel hiába próbál valamit kezdeni az csak rosszabb lesz.

A kutyának is.Aki nem a kutya érdekeit nézi első sorban annak az egész állattartáshoz rohadtul hozzá se kellene szagolnia.

Már pedig stresszben,kellemetlenségben élni az állatnak se érdeke.

A leírtak alapján a kutya (és a macska is) teljesen jól van tartva.Szerencsétlen véletlen,hogy nem jön ki a gyerekkel.De ha már annyira,hogy meg sem lehet simogatni csak jó formán kajával tömni akkor tényleg nincs értelme ott tartani.

Az a helyzet,hogy hiába az etetés és a szoktatás,ha egyszer a kutya egész egyszerűen nem szereti a kis gyerekeket.Én nem is kockáztatnék meg egy harapást,mert minél nagyobb a gyermek annál jobban fogja érdekelni a kutya,és annál jobban nem fogja érteni,hogy a kutya miért morog rá,miért kap oda.Szegénynek rossz tapasztalata lesz kutyával,ha már kezdi felfogni hogy az a négy lábú mennyire nincs vele kibékülve,pedig ő se tehet erről.Egyik kutya,másik gyerek.

Vagy ki szoktak jönni vagy ugyan abban a szar helyzetben tengődnek a gazdik mint te.Ha van kert ilyenkor kerül ki a kutya,és tudod mit? Amúgy jogos.

Ha lenne gyerekem én se nézném el,hogy a kutyám bántsa.Ahogy a gyereket se engedném,hogy a kutyát bántsa,ez oda-vissza alapú dolog.

Bezzeg kb barmelyik stafford imadna a gyereked. Soha nem bantana,mert jol birja a fajdalmat. Sot kifejezetten imadja a gyerekeket es az egesz napi oldlgetest,simizest bujast. Fesulnod nem kell soha,csak kocogni vele rendszeresen . Keveset eszik,de fozni kene ra. Hizekony fajta.

Jol mellevalasztottal a kis szorzsakkal. :/