A kutyám megbékél velem valaha a mai nap után?

Reggel mentünk a közeli parkba, nagy vidáman várta a labdázást, én meg örültem, hogy végre el tudom engedi és labdázhatok vele egy kicsit. Erre, az első dobásom pont arra ment, ahol valaki (10 méterre a szemestől) törött üveget hagyott. A mancsa sértetlen, de vágás van a lábán. Nem olyan súlyos, hogy elvérzik, csont le látszik ki, de ahogy megtörtént, azzal a lendülettel mentem vele dokihoz, hogy nézzen rá, de már lekéstük a rendelést. Telefonon megnéztem, többi rendelőnél is ugyanaz. Itthon fertőtlenítettem betadinnal, többször is, de ő mindig nyalogatni akarta és leszedni a kötést, amivel a sebtapaszt (jobb hiányában) tartottam helyén.

Tehát reggel óta egy kibírhatatlan hárpia vagyok, aki egész nap azt ismételgette, hogy "nem", "phuj", "Mandula", és a fejét is állandóan eltoltam, amikor nyalogatni, illetve le akarta szedni. Most alszik, nincs rajta kötés, nehogy éjszaka leszedje és mondjuk lenyelje a sebtapaszt + elfogyott a hangom és a türelmem is. Holnap viszem orvoshoz, ahol valószínűleg ad a doki gallért.

Délután 17-től rendel a doki. Addig kell kibírni. Az egésznapos parancsolgatástól most nem igen olyan, mint szokott lenni velem. Rövidesen elfelejti, és amikor már újra játszhat, labdázhat, labdázhatok vele, megint életvidám kutya lesz és régi a velem való viselkedése?