Hogy lehet valakit lebeszélni a kutyavásárlásról?

Az anyám férje amúgy is egy korlátolt ember. Pl. szerinte csak a nő dolga a főzés, háztartásvezetés, kertgondozás. Ő magának egy szendvicset nem csinál meg, vagy egy tányért nem most el, és azzal védekezik, hogy neki nem kell, mert ő férfi. De a nők ettől ugyanúgy dolgozzanak még 8-10 órában valahol, olyankor egyenlőség van.

Most kitalálta, hogy kutyát akar. Huskyt. Nincs sem a fajtával, sem a kutyákkal bajom, de...

-jófogásos, marketplace-es hirdetéseket néz és mikor mondtam, hogy azok a kutyák törzskönyv nélküliek, közölte, hogy nem baj, nekünk úgysem kéne a törzskönyv, mert csak itthonra vesszük... Vagy hogy beszél akkor tenyésztőkkel, hogy mennyivel lenne olcsóbb a kutya tőlük, ha nem kérjük a törzskönyvét.

-sosincs itthon, reggel elmegy munkába, onnan még teniszezni, vagy úszni, este 7 előtt sosem jön haza. Olyankor meg már annyira hisztis és nyűgös, hogy hozzá sem lehet szólni. Megvacsorázik, letusol és felvonul a szobájába. Mondtam neki, hogy azzal a kutyával foglalkozni is kell, a válasza az volt, hogy nagy a kert, majd el lesz ott, meg hogy tavasszal kivágatjuk neki a kapu alját, hogy kilásson az utcára.

-van már 3 macskánk, szereti őket elmondása szerint, de bármi tennivaló van körülöttük, a legminimálisabb, azonnal ordít, hogy kib..ssza mindet a kertbe most már, vagy kirakja őket az autópályánál, mert elege van, hogy valamelyik mindig nyávog, vagy kergeti a többit. Egy kutya, főleg kölyök korában ennél sokkal több kellemetlenséggel jár, ő pedig még a saját gyerekével sem foglalkozott soha következetesen.

Nem is akarom, hogy idehozza, az anyám se. Mert tudjuk, hogy fél nap után már megszeretnénk, de nem fér bele az életünkbe egy kutyával való foglalkozás, tanítás. Ha meg itt lenne mondjuk 2-3 hónapig és utána unna rá a nevelőapám, és találná ki, hogy neki mégsem kell, eladja, vagy bármi, akkor megszakadna a szívem.