Mi lenne a legjobb döntés ilyen helyzetben?

Nemrég elhunyt egy közeli hozzátartozóm. Volt egy 8 hónapos kutyája. Az én pajtásom 1 éve hunyt el, gondoltam magamhoz veszem ezt a kutyát, más egyébként sem vállalta volna a családból. Nem találkoztam még ezzel a kutyával soha, de a rokonok azt mondták hogy jópofa, virgonc, járt vele az öreg kutyaiskolába is. Az elején félt tőlem a kölyök, de most egy átok. Kérdezősködtem hogy tényleg járt-e vele az öreg kutyaiskolába, kiderült hogy tényleg, hetente. De az a kutya még sétálni sem tud. Úgy húz hogy megfojtja magát. Bicikliseknek, autóknak próbál nekiugrani, alig tudom megtartani. Ugrál, harap is. Játszok, foglalkozom vele, elvan, aztán hirtelen ugrálni kezd és addig harap amíg fel nem menekülök a teraszra. Kék-zöld a kezem, a lábamtól a karomig tiszta vörös karc vagyok, a fognyomok pár helyen be is vannak dagadva. Síkabátban mentem ki eddig, de tegnap leszakított egy rohadt nagy darabot az ujjából. A vicc az egészben, hogy nem agresszívan támad, hanem játékból. Gondolom nem lett leállítva és most úgy gondolja hogy ezt lehet.

Kutyaiskolába így nem merem vinni. Mondjuk az autóba sem tudom berakni.

Tényleg baromi jópofa, mert vannak szép és kellemes pillanataink. Tud ő normálisan is viselkedni.

Szerintetek mi lenne a legjobb döntés ebben a helyzetben? Gondolkodtam menhelyen is már, mert kétlem hogy ilyen viselkedéssel gazdát tudnék neki találni. Nem tudom hogy én mennyit tudok, egyáltalán tudok-e a viselkedésén javítani. Sosem voltam még ilyen helyzetben, elszomorít a dolog.