Két kisgyerek mellé milyen kutyákat ajánlanátok?

Ha nem igazán vagytok aktívak akkor valami nyugodtabb fajtát ajánlok.Aktívnak az a fajta számít amivel aktívan tudtok mozogni,sportolni legalább naponta egy órát.Ha ez nem megy az aktívak és népszerűek kapásból kizárva.Német juhász,Golden,labrador,husky,Border Collie,stb.

(A nyugodtabb nem jelenti,hogy nem kell 3x sétáltatni vagy elég neki 10 perc lent! Kert mellett is kell egyszer-egyszer legalább 1-2 naponta.)

Amit inkább nyugodtabb életvitel mellé javaslok (és gyerek mellé):

Mopsz,Basset Hound,Whippet,Angol Bulldog,Német dog,Bullmasztiff

Amit semmiképpen a kisgyermekek miatt:

Kistermetű kutyák szinte mindegyike.Túl picik,hamar sérülnek,akaratlan fájdalom okozására is haraphatnak.Tehát a szokásos Yorkie,bichon,Shih tzu kutyákat én kizárnám.

Közepes méretben,aktívabb életvitel mellé Boxert,Golden retrievert,Uszkárokat bátran ajánlom.Lehet velük kirándulni,sportolni,a szabadban sok időt eltölteni.

Ha a gyerek nem retardált, akkor felfogja, hogy nem nyúzzuk a kutyát. Én 10 évesen kaptam az első németjuhászom, én etettem, szedtem a szart, játszottam vele és rendszeresen mentünk sétálni is. Sőt, én tanítottam mindenre. Amikor leérettségiztem és mentem továbbtanulni, akkor nyilván belekalkuláltam az életembe, hogy van egy kutyám.

Aztán összejöttem a férjemmel és a kutya ugyanúgy jött velünk.

És elég sok olyan ismerősöm volt, akinek nem kötött ki menhelyen a kutyája csak mert felnőtt közben vagy továbbtanult.

És az sem törvényszerű, hogy a gyerek (ha normális ő is és a szülei is) nyúzza az állatot. Soha -sem én, sem a 2 évvel fiatalabb öcsém- nem nyúztuk a kutyát.

Az unokaöcsém 2 éves, az unokahúgom fél, egyik sem visítozik vagy tapossa a kutyát ha átjönnek. Nem húzzák a fülét meg a farkát sem.

Nem csodagyerekek, csak nem idióták. Ahogy a szüleik sem szerencsére.

"És elég sok olyan ismerősöm volt, akinek nem kötött ki menhelyen a kutyája csak mert felnőtt közben vagy továbbtanult."

Mondjuk amúgy épeszű szülő nem vesz ténylegesen a GYEREKNEK kutyát, annak minden felelősségével, hanem akkor vesz kutyát, ha ő is szeretne, mert nyilván az anyagi része, az ellátás nagy része rá marad. Ok, kamasz gyereknél már az ellátás, foglalkozás nem feltétlen, csak az anyagi. Én 12 évesen kaptam egy rotit, 100%-osan elláttam őt, de pénzük nyilván a szüleimnek volt rá, nem nekem.

Kisebb gyerekeknél viszont nyilvánvaló, hogy a szülő magának vesz állatot, nem várható el a gyerektől, hogy gondoskodjon róla, legfeljebb a maga szintjén szoktatható rá.

Az én gyerekeim pl jelenleg 6 és 3 évesek, van két macskánk meg egy kutyánk, nyilván az övék is, ők is szeretik őket, de egyértelműen nem nekik hoztam őket haza, hanem magamnak, a felelősség is az enyém. örülni fogok, ha kamaszként részt vesznek a gondozásukban, de nem lesz elvárás.

"Ha a gyerek nem retardált, akkor felfogja, hogy nem nyúzzuk a kutyát."

Ez nem retardáltság kérdése.Ez is rossz felfogás,a gyerekeknek is ugyan úgy személyisége van mint bárki másnak.

Van olyan gyerek aki mellé lehet állatot vinni,mert érdekli és nem zavarja.És van amelyik mellé nem való,mert egyszerűen korából vagy személyiségéből adódóan nem állatbarát.

Az én fiam például macskás.Van kutyánk,van macskánk is de soha az életben nem kedvelte a kutyát.Utálta ha nyalogatni próbálja,mert hiába kedveskedésnek szánja ő ettől undorodik,eltolja magától.Nem próbálja sosem simogatni,nem megy a közelébe ha nem muszáj,és simán elsétál mellette minden érdeklődés nélkül,talán az egyedüli amit pár percig élvez is az az,hogy vissza hozza a kutya az eldobott labdát.De az is nyálas lesz,az sem izgalmas sokáig,inkább ott hagyja vele.

A macskával viszont együtt alszik 8 hónapos kora óta,simogatja,és azzal a kis idétlen horgászbot szerű játékkal szívesen játszik vele.Sétál fel alá,a macska meg utána.

Egyszóval egy gyereket sem kell azonnal leírni,vagy leretardáltozni mert nem szeret valamilyen állatot.Felnőttek sem tartanak mindig állatot,meg kell mindig bizonyosodni róla,hogy az adott gyerek mennyire van jó viszonyban egy kiszemelt állattal.

Azt meg tudod akadályozni,hogy bántsa,de nem kényszerítheted rá,hogy már pedig kedvelje mert kell instára a cuki fotó velük..:D

Ha mindkét gyermek bizonyosan legalább elviseli maga körül az állatokat akkor lehet állatot vinni,ha nem akkor értelmetlen,hiszen úgyis a nap java részében a gyerekek azok akikkel foglalkozni kell.

"Egyszóval egy gyereket sem kell azonnal leírni,vagy leretardáltozni mert nem szeret valamilyen állatot."

A nem szereti és a bántja nem ugyanaz. Természetesen nem kötelező szeretni az állatokat, de a bántásuk elfogadhatatlan, ha képtelen megtanulni, hogy nem szabad megütni, akkor igenis van baj a gyerekkel szerintem.

Egyébként a kisebbik gyerek nálunk is inkább macskás. Szereti a kutyát is, odamegy, megsimogatja, de a két cica érezhetően jobban érdekli őt, gyakrabban megy hozzájuk, velük együtt is alszik ő is. A nyálazás a baja neki is, de jobban tolerálja, mint a te fiad :) A nagyobbik gyereknek meg szerintem tök közömbösek, legalábbis nem sokat foglalkozik velük. Azt mondja, hogy szereti őket, nincs baja azzal, ha valamelyik melléfekszik, simizi, néha játszik is velük, de a nap nagy részében csak úgy elvan mellettük, nem érdeklik annyira. Elfogadom, nem kötelező rajongani értük, nem kezdem el erőltetni természetesen, hogy foglalkozzon velük. De azt nem fogadnám el, ha beléjük rúgna vagy megütné őket.