Öntörvényű kölyökkutya nevelése?

Sziasztok!

Két hete hoztunk el egy kölyökkutyát, most 10 hetes. Nagyon aranyos, okos kiskutya, bújik, szeretget, játszik, de erőszakos, makacs, vad.

Véleményem szerint a tenyésztőnél lett elrontva a helyzet. 3 hetesen el lettek zárva a kölykök az anyakutyától (utólag derült ki, most jelenleg már nem ez a lényeg), és szerintem ez a szocializációján nagyot rontott.

Ha például kapott egy olyan nagy csontot, amiről a húst tudta lergácsálni csak, és el akartam tőle venni később az üres ("letakarított" csontot) akkor vicsorgott, megmorgott, kapott felém. Nem akarom ütni, nem tudom, neki volt-e igaza, hogy védte a kajáját, vagy nem szabad, hogy megmorogjon, de nem tudom, ezt hogyan kell kezelni helyesen.

Ha úgy ölelem meg, úgy játszom vele, odébbrakom, bármi apróságot csinálok, amit ő nem akar, morog.

Vadul is játszik néha, nagyon harap. Itt próbálom a hangos feljajdulást, és kezdi érteni, utána mindig finomabban játszik. Igyekszem valami játékot a szájába adni a kezem helyett.

Van szoba, ahova nem jöhet be, de gyakran bejön, nem érdekli. Ilyenkor élesen szólok neki, hogy "NEM" majd kitessékelem finoman, de ha olyan a kedve, órákig játszhatjuk ezt, ugyanúgy bejön utána is.

Van, amikor elsőre kimegy, abbahagyja, hallgat rám, stb.

Volt már kutyám, de megmondom őszintén, vele semmi ilyesmi gond nem volt, nem is emlékszem, hogyan kezeltem a kölyökkorát, mert annyira gördülékenyen ment.

Nagyon makacs kutyafajta (cane corso - de kérlek titeket, ne írjátok, hogy nem való, meg nem értek hozzá, hasonlók, mert már megvan, eldobni nem fogom, és segítséget szeretnék kérni, hogyan nevelhessem, segíthessem őt), de közben egy borzasztó okos, értelmes kiskutya, ez máris látszik.

A kötelező oltások miatt még egy hónapig nem vihetem kutyaoviba, vagy társaságba, utána mindenképp szeretném, de addig is szeretném őt úgy nevelgetni, hogy hatása is legyen, ne érezzem azt, hogy később egy vad, erőszakos kutyám lesz, akitől majd félnem kell. Szeretném, ha igazi családtag lenne. Egyelőre benti kutyus, napi 4x visszük ki 1-1 órára a kertbe játszani szaladni, idővel majd kinti-benti (igénye szerint benti/kinti) lesz.

Bármilyen nevelési tanácsot, "fegyelmezési" javaslatot megfogadok, megköszönök. Szerintem még nem dőlt el a falkavezér dolog köztünk, míg dolgozom, addig édesanyám van vele ( ő nem igazán neveli, kiviszi, játszik vele kicsit, enni ad neki, és amúgy csinálja a dolgát), reggel-este-éjjel pedig én. Ez is biztosan nehezítő tényező, hogy két emberrel van, de hozzám bújik, utánam sír, ha kimegyek, ilyenek.

Kicsit nagy fába lett vágva a fejszém, de szeretném a legjobbat kihozni belőle, szeretném, ha egy igazán jó kutya lenne, szerető családban.

Köszi, ha nem szólsz be/le, hanem segítesz bármivel!