Nem tudom, mit tegyek a kutyámmal, hiába hívom, rá se ránt. Besokalltam. Milyen konkrét lépéseket tegyek?

Nagyon kiakadtam, elég volt ebből. Az elmúlt pár napban én vittem le a kutyánkat, mert fiam elment pár napra a nagyijához. Alapvetően én volnék a falkavezér, rám hallgat itthon. A lakásban szó nélkül megértjük egymást. A lépcsőházban is szépen jön mellettem. Ha megállok, megáll. A lakásban tudja, hogy lábhoz kell jönni, ha megállok és határozottan ránézek. Már nem is kell sokszor mondanom neki, hogy 'Lábhoz". Tudja, hogy ülve meg kell várni, ha kilépek a lakásból és csak utánam jöhet, visszafelé detto. Tudja, hogy akkor kezdhet enni, ha mondom, hogy "Ehetsz". Az alapparancsok (Ül, Fekszik, Marad, Pacsi) mennek. Járt hozzánk egy oktató, vele gyakoroltunk, de másik oktatót kell keressek, neki lettek gondjai és most nem tud vállalni egy ideig. Tehát itthon elég jól sikerül boldogulnunk, kivéve az emberekre való felugrálást. Iszonyatosan lelkes kutya, majd szétesik, úgy lengeti a farkát, ha jön valaki, az egész teste szinte remeg és nem hagyja békén a látogatókat. Sokszor rá kell szólni emiatt. Kb. 1/2 óra, mire lenyugszik és elmegy a dolgára, vagy beül az asztal alá, ahol a vendégek ülnek. Azonban ahogy kiérünk a lakásból, mintha nem is ő lenne. Az elmúlt három napban valami katasztrófa volt. Egy társasházi telepen lakunk, elég nagy a terület, körbe lehet járni a házakat, sok zöld van, dombok, fű, fa, virágok, minden, illetve egy telephez tartozó külső rész is, ahol van egy hinta. Szóval, olyan családias. Emögött a terület mögött szokta a dolgát általában elvégezni, vagy az egyik ház mögött, a bokrokban. Az elmúlt három napban mindennap elszökött. Konkrétan egy hirtelen húzással annyira megrántott, hogy kitépte a kezemből a pórázt, esélyem se volt visszahúzni. És vágtatott át mindenen, csak a bokrok zörgését lehetett hallani. Megijedtem, mert ha jön valaki, tuti ráugrik (persze szeretetből, de az áldozat ezt nem tudja). Hívtam, de hiába. Amikor hétvégén kivisszük nagy terepre, ugyanezt csinálja. Elengedjük, őrült módon vágtat, mintha valami vadállat lenne, ami egy gazellát üldöz és ha hívjuk, konkrétan zéró reakció. Nagy ritkán megáll, ránk néz, pár másodpercig mereven néz nagyjából mintha azt gondolná, hogy "Úgyse jövök vissza, hiába hívogatsz", majd egy ilyen "le vagytok tojva" mozdulattal elhúz. Ha beülünk a kocsiba és beindítjuk a motort, akkor felfigyel és legutoljára pl. akkor oda is jött a kocsihoz és amikor kinyitottuk az ajtót, első hívásra beugrott. De nagyon végletes a helyzet. Itt az udvaron azt csináltam, hogy a nevén szólítottam, és amikor rám nézett, mondtam neki, hogy Szia! és futni kezdtem a másik irányba. Először utánam indult, aztán megfordult és elszáguldott másfelé. Nem érdekelte. Csörtetett tovább, átvágott az autóparkolós részen, ami mögött egy fás-dombos rész van és ott eltűnt. Csak azt lehetett hallani, ahogy ezerrel tép a bokrok közt. Még egyszer odakiáltottam, hogy Szia és elmentem a ház bejáratához, ahonnan a sétára indulni szoktunk és ott vártam. Sajnos hiába. Egy idő után elindultam keresni, egyszer csak felbukkant, észrevett, elkezdte a földet meg a lehullott diót falni és közben fél szemmel lesett, hogy elindulok-e felé. Kb. 1,5 méterre volt tőlem. Nyugodtan leguggoltam és a tenyerembe vettem egy kis vadalmát, ami ott hevert a földön és mutattam neki, szólítottam, hívtam (jutalomfalattal is próbáltam egy másik esetnél, csak most nem volt nálam). Először csak nézett, majd megfordult és úgy csinált, mintha nem érdekelné, aztán egyszer csak ide-oda ugrálva odarohant hozzám és akkor gyorsan elkaptam a pórázt. Annyit mondtam, hogy Jól van, ügyes vagy és hazamentünk. Na, persze, azért közben mást éreztem, de nem akartam leszidni, mert akkor legközelebb emiatt nem fog odajönni, vagy rosszul gondolom? Honnan fogja amúgy tudni, hogy rosszat csinált, ha ilyenkor nem szidom le? Ma szintén úgy megrántott, hogy a nyakörv lejött róla (lehet, hogy kilazult, csak valahogy nem vettem észre és kifért rajta a feje.). És ugyanezt a mókát eljátszottuk az almával. De ez így nem mehet tovább. A kezem is rohadtul fáj, és már tartok levinni elvégezni a dolgát, mert mindig történik valami. Főleg a lakók miatt izgulok. Kisbabások is vannak. Ha a lelkes szeretetéből így 100-zal elkezd futni egy kisgyerek vagy egy kisbabás anyuka felé, hát nem tudom, mitévő legyek. 1-2 hónapja már megtörtént, egy kínai kislány és anyukája jöttek be a kapun és a kutyám megint ilyen elszökős kalanddal boldogított, és hiába kiabáltam, szaladtam utána, hogy mentsem a helyzetet, tépett a kislány irányába és felugrott rá, majdnem feldöntötte. Szerencsére barátságos volt az anyukája és nem akadtak ki, de tök ciki volt, ott magyarázkodtam. 9 hónapos kan labrador. Csak konkrét segítő válaszokat kérek. A lehurrogás, fikázás, hogy "neked nem való kutya, minek vettél labradort, ha nem kertes házban laksz", és egyéb okos megmondások anélkül, hogy ismernél, ismernéd a körülményeimet és értelmesen elbeszélgettél volna velem, nem érdekelnek. Nem fogok rájuk reagálni, úgyhogy felesleges energia kidobás. Jó szándékú segítségre van szükségem, nem észhez térítésre. A kutyaoktatók se szoktak lecseszni. Kérlek, tisztelj meg egy barátságos válasszal (ezeket azért kérem, mert nagyon sok rossz tapasztalatom van már itt a Gyakori Kérdések oldalon és számtalanszor megfogadtam, hogy nem kérdezek újra, de most nagyon szükségem lenne információra, hogy amíg lesz másik oktatónk, addig tudjak valamit kezdeni a problémával). Előre is köszönöm!