Mi legyen a kutyával?

Párommal 5 éve vagyunk együtt. Az 2. randink volt, mikor érte mentünk a kutyáért. Tehát "velünk" egyidős. Egy rottweiler kislány. Gyönyörű, imádom. Nekem is van kutyám. Imádom a kutyákat, viszont felelős gazdinak is tartom magam. 3 éve össze költöztünk, de mivel nincs udvarunk, csak egy 20nm kis terasz, ezért a kutya maradt a szüleinél, ahol eddig is volt (együtt laktak). Én nagyon kutyás vagyok, ezért egy éve yorkie gazdi lettem. Ennek a kis 2 kg-osnak elég napközben a kis udvar, viszont a séta ugyanúgy megvan.

A párom kutyája kennelbe van egész nap. Egy 3*3as helyen. Igazából naponta kétszer megy megetetni az anyukája a kutyát. Ő meg igazából havonta két napra megy haza. Az a kitxa nincs sétáltatva, nincs társasága, semmi. Nagyon sajnálom és mondtam neki, hogy ajándékozzuk el. Én is szeretem és sajnálom, de ez nem élet neki így. Van egy ismerőse akinek oda adhatná. Rottijai vannak és tanyán lakik, becsbe vannak tartva a kutyák. De ő nem akar erről hallani, sőt ide akarja hozni a házba. Nen érti meg, hogy ez lehetetlen, mert a gyermekem fél tőle amúgy is. Lakásba nem lehet tartani, mert 50nm az egész 4 embernek. Az udvar, ami nem is udvar meg szintén nem egy ekkora kutyának való :( szóval teljesen ki vagyok ettől az egésztől. Mindig ezen veszekszünk. Én úgy gondolom igazam van. Már oda se kellett volna vinnie, mert 7 napból 6ot dolgozot, így is egyedül volt a kutya. Annyira sajnálom szegényt, mert egész nap abba a sz*r ketrecbe van. Sajnálnám szegényt, de tuti ennél jobb dog várna rá mint ami most van. Szerintetek mit tehetek? Mi lenne a legjobb megoldás?