Teljes mértékkel elfogad dominánsnak, vagy inkább csak fél tőlem? Kicsit bizonytalan vagyok!

Szóval a helyzet, hogy van egy 3 éves németjuhász kan kutyám(kántor), és egy idős puli kan kutyám (burkus). Kántor kölyök korában került ide hozzánk, mindenkitől félt, aztán megtámadták más kutyák, és rögtön az első napján eltört a lába. Én ápoltam, szeretgettem, törődtem vele, és bár a mai napig vannak lábproblémái, csodálatosan összehozott minket ez az idő.

Bárhonnan szólok, farkát csóválva, hátra csapott fülekkel, élénken rohan felém, lefekszik elém, ugrál, játszunk, nagyon-nagyon szeretem.

De a pulival nincsenek jóban. Folyton morogják/támadják egymást, azonban ha rászólok, hogy "Kántor!!", azonnal abbahagyja, lelapul, a farkát behúzva néz rám. Sohasem bántottam amúgy. Továbbá ha kapnak csontot, simán kitudom venni a szájából (nem mintha ebből űznék sportot, csak mondom), vagy eltudom tőle venni, ha rászólok, kushad vagy otthagyja a csontot. Ugyanis a puli gyenge, és mindig elveszi tőle.

De mikor ottvagyok, rászólok és elveszek egyet hogy Burkusnak is legyen pár percig csontja. Békénhagyja Burkust, amíg látja hogy figyelem. Őt nézi, aztán felém fordul. És ha bemegyek, azonnal letámadja, és elveszi tőle.

Tudom hogy nem szólhatok bele a dominancia harcukba, de szeretem mindkettőt és teszek azért hogy Burkus is kapjon valamit.

Szóval, a kérdés nagyjából úgy szólna, hogy ilyenkor amikor még a kajálást is abbahagyja és kushad, azért teszi mert fél tőlem vagy mert tudja hogy én vagyok a főnök, és ha én aztmondom, nem, akkor szót fogad?

utcán is volt hogy rátámadott egy kisebb kutya, hadakoztak, rászóltam, ő pedig kushadva borult a lábam elé, én meg elkergettem a kutyát.

Köszi a minnél hamarabbi válaszokat!