Milyen az élet egy olyan kutyával aki senkinek nem kell? (Problémás, beteg, stb.)

Én önző disznó vagyok, saját örömömre tartok kutyát, sajnálatos hogy vannak betegségek, háborúk, éhezés, szomjúság, szerencsétlen emberek, hajléktalanok, 3 lábú állatok.

Hát az élet nem csak szivárvány és mese!

De nem az én dolgom, megmondom őszintén, nem tudok ellene mit tenni.

Nagyon sajnálom, együttérzek, de tenni nem tudok mit.

Nekem volt vak macskám, elvesztette a szemét egy kutyatámadásban. Nem menhelyről hoztam el, hanem a nagybátyáméktól, akik ez után a baleset után ki akarták nyírni, mert "undorító" volt szerintük a macska. Én benti macskát csináltam belőle (addig kinn élt), és 100%-ban alkalmazkodott a lakáshoz, mondjuk nem tudott felugrani a konyhapultra, de annyi baj legyen. Évekig megvolt, öregségére pusztult el.

Illetve volt idegrendszeri problémás örökbefogadott golden retriever keverékem, de ezt a kutyát végül el kellett altatni, mert voltak pillanatai, amikor már engem sem ismert meg, és engem is többször megtámadott.

Szóval, szerintem ha testi fogyatékos az állat, az nem gond. Ők ezt nem olyan tragikusan fogják fel, mint egy ember. Ha nincs fájdalmuk, akkor alkalmazkodnak az állapotukhoz, és élik boldogan az életüket. Ha mentális, idegrendszeri gondja van az állatnak, ott viszont résen kell lenni, és bár nagyon fájdalmas döntés egy állattal kapcsolatban, ha már megszeretted, de reális lehetőség az altatás is, ha az a másik lehetőség, hogy bajt csináljon. Nekem a goldent már végül végül hátra kellett zárnom a hátsó udvarba, mert nekiment embernek, állatnak, sajnáltam nagyon, de volt azért pár jó éve nálunk, és fájdalom nélkül ment el.

Nálam volt egy kutya, akit az út szélén találtam félig lerágott lábbal. Amputálni kellett, így lett egy hàromlábú öreg, rozoga kutyám. Sajnos nem sokáig élt, mert öreg is volt és emellett más egészségügyi gondjai is voltak. De azt hiszem abban az 1 évben boldog kutya volt. :)

Nehéznek semennyire nem volt nehéz, türelmes volt végig, mindent hagyott az orvosnak is és nekem is. A kutyámmal is jól elvolt, igazából tökéletesen beilleszkedett a családba. Azt sajnálom, hogy nem évekkel előbb akadtam rá.

"Állatvédő" szervezetnél 2+ évig üdült, mert idős volt, tetőtől talpig filces és bocs hogy élek típusú. Én meg egy idősebb, visszafogott kutyát szerettem volna. (A mai napig nem értem, hogy mi olyan nagy szám ebben.)

Kb. rögtön egy 120ezres életmentő műtéttel kezdett nálunk. Nem gond, volt félrerakva rá, idősebbnél amúgy is előfordulhat emlődaganat stb. Az ételallergiája sem volt gond, szinte népbetegség kutyáknál, úgy számoltuk, hogy erre is legyen keret.

Viselkedésre... 3 nap alatt beilleszkedett a családba. Viszont teljesen tiszta lap volt, SEMMIT nem tudott a világról, az embereket imádta, a macskák okésak, kutyákkal félelmi agresszív. Semmi gond, mentettnél gyakran előfordul, fel voltam rá készülve, kikezeltük. A kutyákkal mindig is válogatós / tartózkodó maradt, de azért lett néhány barátja.

(Most őszintén, ennél sokkal problémásabbakat látok napi szinten a póráz végén fityegni.)

Ami esetleg érdekelhet, Kérdező, az a tanítása: amire rájött, azt gyorsan megtanulta és gyorsan át lehetett vezetni mindenféle ingerkörnyezetbe. Viszont mivel 10+ évig nem foglalkozott vele senki, nem forgott úgy az agya, nem volt kreatív, nem próbálkozott, viszont nagyon gyorsan demotiválódott. Semmi gond, az alapokat megtanultuk, sőt, egy-kát trükköt is. Megvezetéssel tudott tanulni. És az első perctől kezdve szobatiszta volt.

Négy évig volt velünk, ami ahhoz képest, hogy a öt állatorvos szimultán vakarászta a fejét, hogy "oké, de miért is van életben még ez a kutya?" elég szép dolog :)

Bocs, nem saját tapasztalat, de ez is érdekes lehet.

A Border Collie fajtamentésnél volt egy dupla merle kutya, ilyet tenyésztők biztosan nem hoznak le, mert tudják, hogy két merle párosítása garantáltan beteg utódot eredményez, felelőtlen, tudatlan szaporítás gyümölcse volt szegény. Süket, vak, idegrendszeri terheltséggel. Örökbefogadta valaki, aki megpróbálta rendbehozni és megszépíteni azt az időt, ami a kutyának jutott így, de nem sikerült, a kutya teljesen elhatalmasodott rajta az idegrendszeri probléma, visszakerült a fajtamentéshez, és ott is pusztult el, rövid idő alatt teljesen leépült.

Az Élj Már Dog Rehab csapata jellemzően problémás kutyákat rehabilitál, az esetek többségében sikerrel, de egy bulldog rajtuk is kifogott. Tenyésztőtől vásárolta a család annak idején, akiké volt a kutya eredetileg, de idegrendszeri problémák jöttek elő a kutyánál, próbálkoztak mindenféle módszerrel, kiképzővel, többen meg is sérültek, végül altatást javasoltak nekik. Az állatorvos nem akarta ezt vállalni, így került a kutya a rehabos egyesülethez. Nem lett stabil hosszú próbálkozás után sem, kiszámíthatatlan volt, random támadott, és akkor nem lehetett leállítani, így nem volt biztonsággal örökbe adható. Ők meghozták a döntést, és elaltatták a kutyát végül.