Most valóban én vagyok a beteg? Vagy a nagyanyám? Mama: a kutyával alszik, a kutya száját csókolgatja, a nemi szervénél fogja meg folyton, megrágja az ételt és visszaköpi a kezébe és így eteti, az élettársának nevezi.

Most az a helyzet hogy ez halálosan komoly. felőlem azt csinál az állattal amit akar, de azt állítja még én vagyok a beteg mert szerinte "mindenki" ezt csinálja. ez egy kis kutya. szóval ezért tudja ezt csinálni. nem szólok bele az életébe neki, egészségére, de folyamatosan jár ide a HÁZAMBA hogy "segítsen" a testvéreimnek akikkel együtt lakunk, és van egy macskám. na a mai nap folyamán a kutyája a macskámnak rontott, (mert a kutyát nem szabad egyedül hagyni, mert belehalhat, ezért elhozza magával mindig) és mondtam neki, hogy ne hozza el máskor ha ide akar még jönni. erre a válasz az volt, hogy dehogynem, mert csak itt tudja futtatni... ugyebár a kert... ekkor közöltem hogy kérlek nagymama menj haza, és vidd el a kutyát mert nem hívtunk, de nem ment el. azt mondta hívjam ki a rendőrséget de ő akkor sem megy el, és max kiröhögnek hogy a nagyanyámat ki akarom tenni itthonról... de végül elment, mert nagyon nagyon összevesztem vele. egyébként ő szokta "játékból" a kutyát macskákra uszítani, valszeg ezért ment neki a macskámnak.... Most akkor én vagyok a buggyant, vagy a nagyanyám, akitől megkérdeztem, miért nem házasodik össze a kutyával, a válasza az volt, hogy mert nem lehet....

Félreértés ne essék azt tesz amit akar otthon, az ő élete, de az enyémbe had ne kelljen már a gusztustalankodásokat végignéznem a SAJÁT házamban...

F