Ajánlanátok első kutyának a Shetlandi juhászkutyát?
Nagyon szimpatikus kutyák, de kutyás tapasztalat hiányában nem tudom, mennyire érdemes elgondolkoznom ezen a fajtán.
Utánaolvastam az igényeinek, természetesen. Úgy gondolom, hogy ki tudnám elégíteni az energiaigényét, de nem tudom, hogy összességében mennyire ajánlott egy ilyen pörgősebb kutyus, első kutyás gazdinak. A tapasztalat hiánya mennyire pótolható kutyaiskolával?
Ti mennyit foglalkoztok hasonló kaliberű juhászkutyáitokkal?
Ha te is pörgős vagy, akkor miért vennél egy mopszot csak azért, mert az kevésbé hiperaktív, könnyebben kezelhető?
A sheltie juhászkutya, a legjobban ugrik első szóra, sokkal jobb, mint a yorki, amit annyit ajánlgatnak.
Ez teljes mértékben attól függ, hogy MIÉRT és MIRE kell a kutya és ezt teljesen kell őszintén megfogalmaznod magadnak.
1. Azért kell, mert tetszik, hogy borzasztó gyorsan tanul, mozgékony, fordulékony, gazdacentrikus, könnyen motiválható, együttműködő, viszonylag nagy teherbírású kutya, szeretnél kipróbálni különböző kutyás sportokat, versenyezni, képezni egy átlagon felüli kutyát.
2. Azért kell, mert tetszik, hogy van sok színváltozata, cuki a lekonyuló füle és a bolyhos, fluffy szőre, szeretnél egy könnyen tanítható kutyát, aki együttműködő, gazdacentrikus, lehet vele kirándulni, az alap dolgokat könnyedén meg lehet tanítani, de ennél többre nem vágysz, kirándulótársat és sétapartnert keresel első sorban, nincs kedved ahhoz, hogy hónapok munkáját öld bele abba, hogy szűken kerüljön egy akadályt és hasonlókkal foglalkozni, csak egy jól nevelt, viszonylag aktív kutyát szeretnél.
Ha a 2. indokot érzed inkább közelebb az elképzeléseidhez azzal sincs a világon semmi baj, csak akkor te nem egy pörgős, feladatéhes juhászkutyát keresel, hanem inkább egy küllem vonalas vadászkutyát, goldit, labradort, szettert, vizslát. Ők is könnyen tanulnak, a gazda mindenük, lehet velük aktív életmódot élni, sőt kell is, csak ők nem ugrálnak a fejeden akkor sem, ha nem tréningezel velük naponta egyre komolyabb szinten.
Ha az 1. indokot érzed inkább közelebb az elképzeléseidhez, akkor pedig ne rettentsen el a kutyás tapasztalat hiánya, vannak fajták, amiket én sem javasolnék első kutyának, leginkább az erős ösztönű őrző-védő kutyákat, de őket sem azért, mert a gazdi még nem tudja, hogy MENNYIT kell vele foglalkozni, hanem mert hozzájuk határozottság kell, náluk nagyon nem mindegy, hogy HOGYAN foglalkozik velük a gazdi. Egy sheltie-t ha csak pozitív megerősítéssel tanítasz, esetleg az elején nem tudod belőni az elvárásokat akkor se nagyon tudsz nagy kárt csinálni. Egy kutyaiskola mindenképp kelleni fog, nem azért, mert anélkül ne lehetne jól nevelt, de ha egy adott sportra szeretnéd felkészíteni, ahhoz elengedhetetlen a szakmai segítség és ott ezeket is elmagyarázzák majd.
Azon sem kell aggódni, hogy te mennyit tudsz vele foglalkozni időben, mennyire bírod majd a "tempót," a komoly munkakutyások sem úgy fárasztják az erre szelektált kutyáikat, hogy napi 4-6 órát tréningeznek, hanem JÓL tréningeznek. A mi oktatónk a 1,5 éves malijával naponta 3x10-15 percet foglalkozik és utána a kutya egész nap alszik, mert egyszerűen mentálisan annyira kimeríti, mert nyilván nem annyi egy tréning, hogy ül,fekszik,hozzám hússzor. Szóval szerintem az elsődleges egy jó kutyasuli, ahol megtanítják neked, hogy hogyan kell jól tréningezned a kutyával, hogy minőségben megfelelően tudj vele foglalkozni, mert nagyon nem a mennyiség számít.
Az is fontos, hogy ezek a 10-15 perces tréningek nagyon koncentráltak, a gazdának is megterhelőbbek, vannak akik erre nem vágynak, nem tudnak úgy összpontosítani, azt szeretnék, hogy a kutyával való foglalkozás inkább kikapcsolódás legyen nekik, bóklászni a természetben, futtatókban beszélgetni, ezt is végig kell gondolni, egy intenzív tréning a gazdának sem pihentető.
Ha mindezek ellenére vagy mellett is úgy érzed, hogy lenne kedved ilyen típusú kutyás életre, akkor mindenképp jó választás a sheltie. Én elhittem, hogy első kutyának nem szabad pörgős, nagyon aktív, nagyon feladatorientált kutyát választani, aztán most ott tartok, hogy várom, hogy a kinézett munka border collie kennelben megszülessen az én kutyám :D Pedig viszonylag aktív, kirándulótársnak, nagy sétákra alkalmas kutyám van, nem egy mopsz :D Mégis, amennyire nem való hobbi célra egy pörgős juhászkutya, annyira nem való sportra egy családi fajta. Persze lehet vele is dolgozni, eredményeket elérni, gyakorolni, de nem olyan és ha inkább ez a cél, ezért szeretnél kutyát, akkor ezt te is érezni fogod.
Köszönöm szépen a részletes véleményt.
Nem nevezném magam egy sportembernek, sajnos, azonban régi vágyam a kutyás világban komolyabban elmerülni, és ahogy kedves #2 fogalmaztál, egy "átlagon felüli" kutyát nevelni. Van már állatom (nem kutya), akikért többet megteszek, mint előtte bármikor is gondoltam, talán ezért feltételezem, hogy a kutya igényeit is előtérbe helyezném. Lényegében szeretnék vele foglalkozni rendszeresen, sokat.
Nagyon szimpatikus az agility, megfordult a fejemben, hogy milyen csodálatos lenne, ha egy szép eredményeket elérő kutyát sikerülne nevelnem. Gyanítom (nyilván, első kézből nem tudom), hogy ez rengeteg munkával jár. Ugyanakkor nem tudom, hogy egy agilityre alkalmas kutya alapvetően mennyire pörögne 1000 volton fizikailag, a tréningeken felül. Bár ahogy leírod, a minőségi, rövidebb, de intenzívebb foglalkozás is alkalmas lehet a kutya fárasztására. Tehát rendszeres mentális foglalkozás, valamint kinti játék mellett, akár elég lehet neki napi 1-1.5 óra séta?
Egyelőre felvettem a kapcsolatot egy szimpatikus tenyésztővel, akinél hamarosan lesz alom.
A legtöbb kutyás sporthoz nem is kell sportembernek lenned, nyilván egy agility pályán azért érdemes futnia a felvezetőnek is, de különösebb erőnlétet nem igényel azért. A teljesítményalapú kutyás sportok, gondolok itt a bikejöring-re, canicrossra, esetleg Hard dog race-re (bár az megint teljesen más kategória) tényleg jó fizikumú, sportos gazdit igényelnek, viszont oda meg más habitusú kutya kell, nem feltétlen sheltie-nek találták ki ezeket.
A tréningeken elsősorban fejben kell ott lenned, koncentrációt igényel, ezért mondtam, hogy ez a gazdinak is fárasztóbb, olyan értelemben, hogy nem csak elmerül a gondolataiban, miközben rója a kilométereket a kutyával.
Szerintem az egy nagyon jó "kiindulás alap" hogy alapvetően szeretsz gondoskodni más élőlényekről. Én még csak ezt sem mondhattam el magamról, mielőtt kutyás lettem egy fikuszt sem tudtam életben tartani, rendkívül mozgásszegény életmódot éltem, utáltam idegen emberekkel beszélgetni, társaságba járni, egyszóval tipikusan az a gazdijelölt voltam, akinek első körben mindenki egy lusta kutyát javasolt volna. De rájöttem, hogy a kutyával viszont imádok foglalkozni, minden apró eredménynek borzasztóan tudok örülni és hihetetlenül motiválnak ezek az apró sikerek. Most tényleg ott tartunk, hogy azért lesz még egy kutyám, mert a mostani előbb elfárad a tréningen, mint én és én szeretnék még többet gyakorolni a kutyával, mikor ő meg már menne aludni :D A mozgásszegény életmódomon is rengeteget változtattam, az én kutyám nagyon igényli a kirándulást, a céltalan bóklászást, szimatolgatást, szóval hétvégente 15-20km-es túrákra megyünk, holott előtte a boltig nem sétáltam volna le gyalog :D Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem aki fogékony rá, azt nagyon be tudja szippantani ez a világ, nagyon meg tudja változtatni, ha tényleg megtalálja benne az ember az örömet, a motivációt.
Egy jó kutya egy jó tréning után egyáltalán nem pörög. Sőt, előtte sem, tartalékolja az energiáit a munkára. Ezt a legtöbb esetben tanítani kell a kutyának, hogy amikor munka van, akkor adjon bele 1000 voltot és amikor nincs "tegye magát takarékra," bár a juhászkutyák között van olyan is, aki ezt ösztönösen tudja. Szóval ezt jól fel lehet építeni a kutyával, ha megérti, hogy az energiáit a közös munkában fel tudja használni, ki tudja adni, és a tréning tényleg olyan, hogy le tudja vezetni ezeket az energiákat és a kutya élvezi is, akkor nem fogja másra "elpazarolni" az energiáit. Ez persze egy hosszú tanítási folyamat általában, de munkakutyáknál abszolút jellemző, itt az a kulcs, hogy a kutyának is a mindene legyen a közös munka, nem szabad se túl kevés, se túl sok feladatot adni neki, hogy ne unja, de ne is merüljön ki annyira, hogy többet ne legyen kedve hozzá.
A komoly munkakutyások egyáltalán nem is sétáltatják a kutyájukat, egyáltalán nincs céltalan bóklászás, csakis kizárólag a munka. Ezzel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, nincs tapasztalatom, nem is vagyok olyan szinten, hogy magamtól összeállítsak egy olyan tréninget, amitől teljesen kidől a kutya és az én kutyám sajnos nem is olyan, aki szívesen öli minden energiáját egy tréningbe :D
Egy átlagos hetünk így néz ki, hátha ez segít nagyjából belőni:
hétfő: reggel eü. kör, 15-20perc tréning, attól függően mennyire vagyok toppon, utána 40-60 perc séta, este 10-15 perc tréning, kb. fél óra séta
kedd: kutyasulin 1 órás csoportos tréning, aznap csak eü. séták vannak, mert teljesen kidől
szerda: csak eü. séták, max. egy kis labdázás, összesen fél-1 óra, a napi adagját feladatért kapja, de nincs külön tréning. Még piheni az előző napot és készül a következőre :D
csütörtök: 30 perces egyéni tréning oktatóval, itt ezerrel kell pörögnie, 110%-ot adnia, előtte ezért pihenősebb már a szerda is, utána már csak egy levezető fél órás séta van.
péntek: nagyjából ugyanaz, mint a hétfő, tréningezek vele 2x 15percet és nagyjából 1-1,5 órát sétálunk
szombat-vasárnap: a hétvége időjárás, program függő, általában egyik nap hatalmas kirándulás, másik nap pihenés.
Tehát a kutyasulis, oktatóval zajló tréningeken én is egész napra ki tudom fárasztani a kutyát, sőt utána másnap is elég fáradt még, ha csak én gyakorlok vele otthon az kevésbé intenzív, akkor igényel kb. egy órás sétát még mellé, illetve hétvégente szeretek egy napot adni neki, amikor csak úgy kifuthatja magát. És mindezt egy olyan fajtával, amire mindenhol azt írták, hogy alsó hangon napi 3 órát kell sétálni vele.
#4
Húha! Nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad. Nyilván, nem lehetünk egyformák, de azért jó tudni, hogy vannak olyan emberek, mint Te, akiből egy kutyus kihozta a maximumot. Biztató, talán nekem is van remény. :D Voltaképpen nagyon jól szavakba öntötted, amitől én félek, ugyanis hasonló a kiindulópont, mint nálad volt a kutyus előtt. És hát azért egy macska közel sem ugyanannyi foglalkozást igényel, mint egy Sheltie.
Így most már picit több bizalommal állok a Sheltie kérdéshez. Egy Border Collie-t azért (még) nem mernék bevállalni, de azért a Sheltie-k se állnak olyan rosszul a BC-khoz képest, ahogy néztem.
A tenyésztő, akivel felvettem a kapcsolatot, egyébként alkalmasnak gondol, így elsőre ez több, mint pozitív. Sajnos, nem biztos, hogy lesz elérhető kiskutya a legközelebbi alomból, mert sok ígéretes gazdijelöltje van, de türelmesen várok egy nekem megfelelő kutyusra.
Neked sok szerencsét kívánok a leendő Bordereddel elérendő eredményeidhez, valamint sok boldog kutyás évet! :)
#6 Neked is köszönöm!
Sokat segítettetek, így most már több bizalmam van, hogy mégis meglehet az álomkutyám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!