Párommal kezdő kutyások vagyunk, tegnap érkezett a 11. hetét töltő labrador. Nagyon megterhelőnek, felemésztőnek éljük meg. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Első este mindketten sírtunk emiatt. Milyen bíztatással tudtok szolgálni?

En nem tudok mas velemenyen lenni. Ezert vettem kifejezetten 7 honapos kutyat tenyesztotol,aki nyakorvhoz,porazhoz es setara szoktatta a kutyat. Illetve,h ne ugasson semmire. Labihoz hasonlo testu kutyus.

A tenyesztonel nem tudod becserelni egy fenott kutyara? Van mar bentlakasos kutyakikepzes,ahol fizetsz,beadod egy ghonapra es kikepzik labmellett kovetesre behivasra es poraz nelkuli setara pl.

En se birnam ki a kiskutyat. Egyszeruen keptelen lennek ra.

Mindent pakoljatok a magasba vagy zarhsto szekrenybe.

Meghivhatnatok mas jolnevelt felnott kutyajat vendegsegbe. Akar minden napra.

Ha vki egesz napra egyedulhagyja a kutyajat a munkaba jaras miatt,az meg orul is neki,ha atmehet mintegy megorzesre es tarsasagba a kutyaja.

Az lefoglalja a kutyatok!! Szomszedoknal nezzetek korul! Kacsa,kismalc ,barmilyen allatka megteszi baratnak. Sot jot is tesz neki.

Lehet nem lesz népszerű a véleményem, és lepontoznak, de nem érdekel. Kedves kérdező, lehet túl nyers leszek, lehet nem fogod érteni, hogy ez egy jóindulatú komment és nem támadás, de leírom mit gondolok.

Az első 24 óráról írtál egy 11 hetes kiskutyával, akinek az élete eddig az anyjából, a testvéreiből és a megszokott otthonáról szólt. Ti idegenek vagytok neki, ő nem érti még, hogy ti vagytok mostantól az új családja. 2-3 nap, de akár egy hétbe is beletelhet mire nem sír, és megszokja az új életét. Nyilván sír, mert eddig mindig ott volt körülötte a családja, sosem volt még egyedül. Meg kell szoknia ezt, nem kell túlkapatni, mert csak szorongása lesz neki.

Egy kutyának, pláne egy kiskutyának semmi sem automatikus! Mindenre tanítani kell. A pórázra, a sétára, a szobatisztaságra, a helyes viselkedésre. Kb. mindenre, ami nem kutyadolog és eddig az anyja nem tanította meg neki.

Nem értem, mit vártatok tőle, hogy idegenekkel (ti) egy idegen, ingerekkel teli helyen (sok kutya járt már ott, kaja, emberek; fressnapfban) miért fog akkora pórázfegyelmet mutatni, mint egy nevelt egyéves.

Az első hetek nehezek, mert ő is és ti is má élethelyeztbe kerültetek azzal, hogy hozzátok került egy kiskutya. Az első hónapokban meg nagyon sok mindenre figyelni kell, és meg kell tanítani neki, hogy mit hogyan csináljon, olyan dolgokra is, amikre először nem gondoltatok volna, mert adott környezet szüli az eredményt. Van olyan kiskutya akinek meg kell tanítani, hogy ne ugasson mindent és mindenkit, van amelyiknek nem kell. Ez csak egy példa volt.

Én azt javaslom, hogy gondoljátok át, hogy ti alapból ilyen rosszul viseltek hasonló szituációkat, vagy valami más van a háttérben, hogy "túlreagáljátok" a dolgot. Gondolok itt valami más magánéleti teherre, ami miatt egy kiscicás videón is elsírnátok-e magatokat.

Még egy gondolat: azt írtad, hogy olyat ne írjunk, hogy adjátok tovább, mert mindenképp meg akarjátok oldani a dolgot úgy, hogy veletek maradjon a kiskutya.

Egy labrador kölyökről van szó, úgy tűnik, hogy nem lehet elrontani, veszélytelen vállalkozás. Csakhogy bármilyen kutya a fejére nőhet egy hozzá nem értő gazdinak. Nem mindig az a megoldás, hogyha bele is nyekkentek, akkor is megpróbáltok megbírkozni a feladattal. Van, akinek nem megy a kutyatartás (mert nem olyan egyszerű és mézes-mázos mint aminek tűnik elsőre) és ezt el kell fogadni.

Adjátok meg neki és magatoknak a beszokási időt (1-2 hónap), de ha utána is több gyötrelmet okoz mint örömet, gondoljátok át, hogy való-e ez nektek.

22-es vagyok, még pár hozzáfűzés az előző gondolatokhoz:

"Alvásmegvonással jár, és természetesen bepiszkítással. Meg sírással. A kényelem feladásával."

Az első mondat az első 1-2 hónapra vonatkozik, viszont számoljatok azzal, hogy a kutyás élet számos lemondással, átszervezéssel jár egy kutyamentes élethez képest. Ha megszokik és kialakul a rend, akkor akkor is le kell vinni pisilni, ha ónos eső esik is, akkor is. Akkor is le kell vinni és fárasztani kell, ha inkább egésznap bekuckóznál és filmeznél vagy olvasnál. Akkor is foglakozni kell vele, ha épp vizsgaidőszak van, vagy túlóra után érsz haza. Tehát az túlzás, hogy mindennemű kényelmet fel kell adni, de onnantól, hogy kutyás az ember, a kutya mindig ott van és mindig számításba kell venni, hogy van és él, és igényei vannak, akkor is ha nyaralni mentek, ha esküvőre mentek, vagy bármi közbejön az életetekben és a kutyával való feladatok nem halmozhatóak másik napra. Nem ilyen lesz a 10-15 év, ismétlem csak az első hónap a nehézkes, de gondoltam erre felhívom a figyelmeteket.

"Állatorvoshoz még nem jutottunk el, pedig nem ártana etetési tanács."

Állatorvoshoz még pedig azért is el kéne menni, hogy a chippet átírja (mivel gondolom már van benne...) és az utolsó oltásokat is megkapja. Emlékeim szerint, a veszettség ellenit, azt ezekben a hetekben szokták megkapni.

Mondd utánam: ELSŐ HUSZONNÉGY ÓRA. Szerencsétlent kiszakítottátok a megszokott környezetéből, a családja mellől, azt se tudja merre van az előre. 11 hetes, ha egy rátermett, felelős tenyésztőtől származik, nemsokára úgyis feltalálja magát. (Mondjuk akkor meg az lesz a baj, hogy romlik, mint a befőtt a polcon.)

"Alvásmegvonással jár, és természetesen bepiszkítással. Meg sírással. A kényelem feladásával. Ez megterhelő. Ráadásul egy lakberendezés közepén vagyunk, kupi van, nekem pedig kövi héten indul az utolsó szemeszterem az egyetemen... Pedig épp azért vállaltuk őt most, mert távoktatás van!"

Keress rá az interneten, hogy post puppy depression és puppy blues. Annak a megnevezése, amin éppen ti is átmentek: szembesültök azzal, hogy leírva könnyebb, a gyakorlatban nehéz a kutyatartás, nyűglődik, bepisil, bekakil, nem lehet lefárasztani, ha mégis sikerül, 5 perc szunya után megint 100%-on pörög. A jó hír az, hogy elmúlik, ha elkezdetek összecsiszolódni, meg kutyaoviba járni stb. Az, hogy most így éreztek és ráparáztok a jövőre, nem jelenti azt, hogy nem vagytok alkalmasok a kutyatartásra vagy a kölyöknevelésre.

Én két dolgot tudok javasolni nektek:

1. Vegyetek a kis vacaknak tölthető játékot, ha még nincs neki. Puppy Kong (klasszikust is, csont alakút is lehet kapni), meg olyat, amiből pöcköléssel szedi ki a tápot. A kutyák kortól, tanítottságtól és mentális állapottól függetlenül, ösztönösen próbálják megszerezni a kaját, szóval az ilyen tölthető játékok rendesen megmozgatják az agytekervényeiket. (Idős, demenciával küzdő kutyáknak is szokták ajánlani, mert ez még megy.)

2. A távoktatás miatt fektessetek nagy erőket az egyedüllétre szoktatáshoz. Ki tud alakulni abból szeparációs szorongás, hogy most állandóan vele vagytok, nem tanul meg egyedül lenni, nem tanulja meg, hogy MINDIG visszajöttök hozzá, aztán ha elkezdődik a jelenléti oktatás, hirtelen elpárologtok otthonról.

"Állatorvoshoz még nem jutottunk el, pedig nem ártana etetési tanács."

Azt a tenyésztője is tudott volna adni. Mit szeretnél tudni? Valaki biztos tud segíteni.

(Én kifejezetten idős kutyát fogadtam örökbe, úgyhogy nem én leszek az a valaki.)

Tessék videókat nézni kölyöknevelésről:

https://www.youtube.com/c/zakgeorge/playlists

Ezen felül kutyaovit javaslok, ahol mindent átbeszéltek. Más gazdák problémáiból is rengeteget lehet tanulni. Sokkal könnyebb lesz, mint fogalmatlanul próbálkozni "valamivel", aztán sírni, hogy nem megy.