Párommal kezdő kutyások vagyunk, tegnap érkezett a 11. hetét töltő labrador. Nagyon megterhelőnek, felemésztőnek éljük meg. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Első este mindketten sírtunk emiatt. Milyen bíztatással tudtok szolgálni?

De mi a baj?

Egyebkent mast nem lehet mondani erre, csak azt, hogy elmulik :)

Ha sir ejszaka, aludjon mellettetek a foldon a fekhelyen, es simogassatok meg. Nalam ez bevalt, 2-3 nap utan tudtunk aludni normalisan. Nekem csak az alvas az elso par napban, meg talan a szobatisztasag volt a nehez, egyebkent nem fogtam fel tragikusan az elso par honapot.

Egy kiskutya az többnyire ilyen. Mint egy kisgyerek. Annyit tudok mondani, hogy idővel könnyebb lesz, mint egy kisgyereknél.

Játsszatok vele sokat, fárasszátok, és adjatok neki rágható játékokat. Egyre hosszabb időre le tudja magát foglalni. Most még nagyon kicsi, és el lett a családjától is szakítva, nagyobb szüksége van rátok. Később nem lesz ennyire "intenzív". Kitartást.

(Amúgy nekem eddig 4 kutyám volt, mind befogadott, de csak 1 került hozzám kölyökként, a többi 6-10 éves kora között. Összehasonlíthatatlanul könnyebb volt a felnőtt kutyákkal, szóval megértelek benneteket, az a lényeg, hogy ne adjátok fel, tényleg könnyebb lesz idővel)

Én egyszer 4 kiskutyát találtam az utcán, hát haza hoztam őket, olyan 5 hetesen.

Hát nem mondom, hogy könnyű volt, főleg megszokni, hogy mit hogy kell.

Nekem is ők voltak az első kölyök kutyáim.

Kertes házban lakom, de nyilván bent voltak.

Napi 3× etetni kellett őket (már tudtak enni maguktól).

Kb. minden reggel kaki tengerre ébredtem, nem volt kellemes, de az ecetes víz segített.

Nagyon sokat rágcsáltak, szék láb, takaró, ágy hiába volt játékuk.

Így voltak nálam 2 hónapig, 6 hetes koruktól 2 óránként jártam ki velük.

Idővel könnyebb lesz :)

7es vagyok.

Ha tenyésztőtől van, beszéljetek vele, hogy mi legyen a kutyussal.

Igen, az első pár hét nehéz. De vigysztaljon a gondolat, hogy ha az első pár hetet jól csinálod akkor tizen x évekre alapozod meg a jó és nyugodt kapcsolatot a kutyáddal. Igen, nehéz, ilyenkor ha sír, meg kell tanítani neki hogy azzal semmit nem ér el, nem pedig babusgatni, hiába olyan cuki. Éjjel is fel kell kelni 2 óránként kiengedni, ha nem akarjátok, hogy megszokja hogy a házban (is) végzi a dolgát, ne adj isten a fekhelyét összepiszkítsa. Amikor annak ellenére baleset van, hogy háromszor keltél fel hozzá éjjel, akkor nyugodtnak kell maradni és csendben takarítani. Amikor az éjjeli folyamatos felkelések miatt már azt se tudod mikor van reggel, meg este, a kutyával akkor is szépen kell bánni és csak szeretni, szeretni:) Igen, nincs még meg az összes oltása úgyhogy minden nap a házban/kertben kell lefárasztani egy látszólag fáradhatatlan kölyökkutyát.

Ha ezt az első pár hetet átvészelitek és rendesen megnevelitek a kutyátokat, felállítjátok a határokat, következetesen betartatjátok vele amit szabad és amit nem, megmutatjátok neki hogy mi a jó és mi a rossz, és kialakítotok vele egy egészséges napi rutint akkor lesz egy csodás, problémamentes társatok hosszú évekre. Ha most engedtek neki, meg az eszetek helyett a szívetekre hallgattok, fegyelmezés helyett a könnyebb utat választva babusgatjátok, akkor később is lesznek bajok, és nem fog elmúlni ez a nehéz időszak. Illetőleg ez elmúlik, de majd jön helyette másik:)

Csak a példa kedvéért, egy story:

A szüleimnél a 1.5 éves, néha "napköziben" otthon lévő kutyám amikor meghallja hogy anyukám tapossa össze az üres műanyag flakonokat, akkor - mint később megtudtam - imád kirohanni és cukin de marha éles hangon ugatgatni, meg harapdálni a flakonokat, anyukám meg mosolyog és nevetgél. Múltkor szemtanja voltam mindennek, és rögtön össze is kötöttem, mert múltkor itthon is furán viselkedett a kutya amikor összenyomtam egy műanyag üveget, nem ugatott, de kirohant a konyhába, és marhára úgy nézett ki mint aki azt várja hogy legyen valami. Nem is értettem, hogy mitől pörgött be ennyire. Otthon az első vakkantás után rászóltam, az elszégyellte magát és elsomfordált, tudja, hogy utálom ha ok nélkül ugat. Anyukám meg kérdezi, hogy most miért kellett rászólni, hát olyan aranyos, hadd örüljön, hadd ugasson. Mondtam neki hogy anyu, azért kell rászólni, mert nem szeretném 15 éven keresztül minden egyes műanyagflakon összenyomásánál az ugatását hallgatni.

Tanulság: ha csinál valamit a kutya, amit úgy érzed hogy nem kellene neki, vagy egész egyszerűen nem szeretnéd hogy csinálja, akkor azt akkor és ott le kell rendezni, mert különben 15 évig fog napi szinten idegesíteni. És igen, ez az elején sok sírással és hisztivel jár, de higyjétek el hogy nagyon nagyon nagyon megéri.

Hasonlóan fontos, ha nem fontosabb, hogy természetesen mindezt csak és kizárólag akkor szabad és fair elvárni a kutyától ha amúgy a szellemi és fizikális szükségletei minden nap ki vannak elégítve!! Meg van sétáltatva, le van fárasztva, van neki valami tanítgatva, meg van etetve, rendszersen ki van engedve, van vele játszva, és végül de nem utolsó sorban szeretve van. Ezt ne felejtsük el.

Ahogy azt se, hogy a szigorúság nem egyenlő a durvasággal és a gorombasággal! Nyugodtan lehet fegyelmezni a kutyát de soha nem dühből cselekedve, a kutyának azt kell éreznie hogy a saját érdekében történik, ami történik, nem azért, mert a gazdi idegbeteg.

Na, tovább nem fűzöm, kitartást!:)