Hogyan kell kezelni a féltékenységet? Nagyon szomorú vagyok.

Van egy 14 éves idős szuka kutyám, szemem fénye, ő a mindenünk.

Tavaly hoztunk mellé menhelyről egy kan mini testű keverék kölyköt, most egy éves lesz, 12 hetesen jött hozzánk.

Azt kell róla tudni, hogy állítólag az alomban is ő volt a legbátrabb, legaktívabb kutya. Nagyon aktív, szocializáltuk, járt oviba.

Már ott is volt gond abból, hogy jutalazásnál rámorgott kicsit a többi kiskutyára, védte a saját jutalomfalatját, az oktató olyankor csak kicsit arrébb bökdöste a kutyát, egyszer volt grabancfogás, aztán úgy tűnt, hogy megértette.

Betöltötte a 7 hónapot, így az ovi abbamaradt, fogunk menni alap tanfolyamra, de a covid sem tette könnyebbé a helyzetet.

December elején ivartalanították, de közben itthon kezdenek elfajulni a dolgok. Etetni a két kutyát csak külön lehet, mert a kicsi borzasztóan félti a kajáját, és támad. Nem nehéz kivitelezni, külön helységben kapnak enni, amikor pedig megették, újra össze vannak engedve, és szent a béke.

Most viszont már egyéb féltékenység is van. Ágyban alszunk (vagy aludtunk eddig) a kutyákkal, az idős kutyám 14 éve már úgy alszik, hogy bemászik a hasunkhoz a paplan alá.

Éjjel viszont a kicsi mászott oda hamarabb, és mikor a nagy jött volna be a paplan alá, a kicsi rátámadt, de olyan szinten, hogy a nagy füléből ömlött a vér, és mikor kiemeltem a kicsit ebből a szituból, még az én kezemet is megharapta. Azonnal kizártam a szobából, és eldöntöttem, hogy ő nem alszik velünk, bármennyire is rossz. Tudta, hogy rosszat csinált, mert kizárás után meg sem próbáltabehisztizni magát, lefeküdt a kinti ágyába, és reggelig meg sem mukkant.

Igyekeztem végig következetesen nevelni, de úgy tűnik, ez a kiskutya kifog rajtam. Imádjuk, nagyon szeretjük, mindenképp meg kell oldanunk ezt a szituációt, más opció nincs. Az idős kutyámból teljes mértékben hiányzik még az agresszió csírája is, korábban mindent eltűrt a kicsitől, még azt is, ha a vadabb játék közben sérüléseket szenvedett el (erről leszoktatni sem volt a kicsit könnyű...)

Nem szeretném őket egymástól félteni, mit tanácsoltok? Az jó ötlet, hogy kizárjuk éjjel a kicsit? Tanul ebből?

A vad játékról úgy szoktattuk le egyébként (mert tényleg semmi nem használt), hogy amikor vadult, rátettem a szájkosarat. Lenyugodott, abbahagyta, dícsértem. Levettem a kosarat, aztán ha újra vadult, akkor megint kosár. Így jutottunk el oda, hogy már nem kell használni a kosarat, de ha vadul, akkor elég annyit mondanom, hogy "hozom a kosarat" és abbahagyja, nem kell elővennem.

Fogalmam sincs, hogy ez jó volt vagy nem, de működik, és hosszú hónapok kellettek hozzá.

Kezdek teljesen tanácstalan lenni. A kicsi egyébként minden más szituációban jól viselkedik, sokat tömegközlekedünk, jövünk-megyünk, sehol máshol nincs vele semmi gond, csak itthon :(

Mit javasoltok?